Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Még egy levelezőlap Mihálynak Hódmezővásárhelyre, Majolika telep. Leányfalu, 1937. április 26. Édes fiam, úgy gondolom, most a vásárra, vagy utána a kályha felrakásához te is feljössz Bpestre, ezért nem is írok sokat, akkor majd beszélünk. Üdvözöld nevemben az Igazgató urat. Valamint a kis menyasszonyt és családját, akiket a legnagyobb rokonszenvvel tartok emlékezetemben, s Mariska kisasszonyt, ő kedvességét. Csókollak és várlak Zs.b. Misi a nyár elején vett egy öreg cserepesmestertől egy régi parasztkorongot, és nagyügyesen a biciklijén és a vállán egyensúlyozva haza hozta Bécsbe. Első dolga volt felállítani, padot, asztalt csinált hozzá, és bemutatta, hogy mit tud. Ez bizony sokat jelentett számunkra. "Zsiga bácsi" meg volt ijedve, hogy túl soká marad el, de Misi tudta, hogy itthon szükségünk van rá,és rögtön értékesíteni is tudja, amit tanult. Amellett művészileg tovább képezheti magát. Leányfalu, 1937. június 21. Édes Idám, leveledet megkaptam, s kicsit meg vagyok nyugodva, hogyha Misivel meg vagy elégedve. Bizony nagyon féltem ezt a gyereket, hogy túl ne vigye a határon a fantáziája. Míg valaki egy mesterséget jól meg nem tanult, addig kontár benne. Félév alatt pedig nem lehet megtanulni. De ha ő csakugyan visszamegy, csak egy hosszabb vakációt csinál magának, akkor talán nem lesz baj belőle. Másik veszély, ami fenyegeti, hogyha valami feljelentés történne, magáért a műhelyért is lehet kellemetlensége, mert hiszen minden államban szigorúan védik a képesített iparosok a jövedelemforrásukat. Most, hogy Misi nem jön Leányfaluba, kérlek küldd el Katát. Egész nyárra szívesen látják a gyerekek, éppen beszéltünk róla. Ide teszek egy húsz pengőst, amit az ő útiköltségére küldök.