Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Én csak attól féltem, hogy elragadja a hév és eljár a szája. Nem szeretem, hogy még nem elég politikus. De ezt az ember megtanulja, hogy ne fecsegjen, ha egy pár baleset éri. Mint kereskedő is jó helyen van. Hódmezővásárhely paraszt város. Ott az urak is parasztok, s a parasztok is urak. Nem lett volna rossz, ha kimegy tanyára, de az messze van, s a téli hóförgetegben, sötét éjjel jönni-menni lehetetlen. Endre Béláné nagyon kedves asszony, s valóságos anyja lenne, de ez oly drága, hogy nem vállalkozhatom rá, hogy ötven pengőt fizessek neki. Pedig még azt is irgalomnak tekintené, hogy ingyen tartja enynyiért. A Misi fizetése hetenként 3,50 lesz, s az igazgató nagyon krajcáros ember, s nemigen fogja ezt emelni. Ez egy hónapban 14 pengő. Tanítania nem lehet, mert nincs rá idő. Reggel hétkor bent kell lenni a gyárban, mert az igzagató megmondta, hogy ő katona és katonai fegyelmet kíván, s ha kimaradoz, kirúgja. Este hét után meg az egész napi munka miatt fáradt, este nem lehet ereje tanításra. így én elhatároztamk hogy adok neki húsz pengőt havonta; ez neki elég. Harmincból ott egész jó ellátást kap szegényebb embereknél. Fő, hogy az egészsége bírja. írjál neki megnyugtató leveleket Idám. Csókol Zsigád Vértes igazgatónak magának nagy cserépgyűjteménye volt, és Misit figyelmeztette a különböző gyártmányokra és védjegyekre. Misi fillérekért vásárolt régiségeket a parasztoktól, és vitt belőle Zsiga bácsinak is, haza is hozott szép tálakat és korsókat. Egy nagy festett karosszéket

8 7 is vitt Zsigának a kerékpárján. Karácsonyra hazalátogatott - egy fél évig nem láttuk —, magas fiatal ember lett, s vastag, recsegős lett a hangja. Én éppen nem voltam otthon, mikor jöttem, gyorsan az ajtó mögé bújt és megijesztett: "Mamuka!" Mihály, mikor visszament Hódmezővásárhelyre, valamivel megsérthette Zsóca nénit, mert Zsiga bátyja ezt a levelet írta neki, amiben szeretetre tanítja: Leányfalu, 1937. február 22. Kedves Misi fiam, leveledet folyton várom. Most pl. bizonyosra vettem, hogy meg fo-