Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

fedélzetén, és az első állomáson sok asszony szállt be óriási batyukkal, Pestre mentek a piacra eladni. [. . .] Még sok mindenről beszéltünk, mire megérkeztünk Budapestre, már melegen sütött a nap, reggel a hajón nagyon hideg volt. Ott elbúcsúztunk, s biciklimre ültem. Még bementem nagyapámhoz is elbúcsúzni és Gyöngyihez, de siettem, mert nekem még messze kellett menni, több mint 200 kilométerre. Nekiindultam az útnak a magyar alföld felé. Hátramaradtak a falvak és a parasztszekerek az országúton, és amerre elláttam, körülöttem volt a nagy síkság." Misi Endre Bélánénál

8 6 lakott, Zsóca néninél, aki mint saját fiát látta el, és csak a lakásért fogadott el pénzt, azt a három és fél pengőt, amit Misi keresett. Endre Béláné leveléből: "[. . .] Mihályka fia az én szerény házamban van. Este kilenc órára érkezett hozzám, biciklin egy kicsit fáradtan, de mosolygós arccal és jókedvvel - Móricz Zsigmond levelével - aki az én drága jó uramnak kedves ösmerőse volt! Mihályka nekem olyan volt, az első perctől fogva, mintha régen ösmertem volna! Meg is barátkoztunk, én féltem és őrzöm mintha az én gyerekem volna. (Néha egy kicsit szigorú is vagyok.) De nem kell túlságosan, úgy látom, mert Mihályka egy nagyon okosan — egyenesen gondolkozó - csodálatos meglátású gyerekember. . ." Misi hamar beleélte magát az új munkába, és nagyon szerette Vértes igazgatót, aki a maga részéről mindenben támogatta és felismerte tehetségét. Budapest, 1936. október 6. Mi csütörtökön beköltöztünk, ide írj. Kedves Idám, három napig voltam Misinél. Egyre jobban szeretem ezt a gyereket, és szeretnék neki segítségére lenni, hogy elérje, amire teremtette az isten.