Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
nek tekintélyes hagyománya van az orosz szakirodalomban. A képmás (obraz) terminust V.G. Belinszkij (s őt megelőzően Hegel) használta esztétikájában, benne jelölve meg a művészi alkotómunkának azt a momentumát, amely a konkrét alkotások (érzelmi sztiuációk, cselekménysorok struktúrájának, szereplőinek stb.) képi megformálását meghatározza, megelőzi. A szociológiai indítású irodalomelmélet egyes képviselői, így például V.F. Pereverzev egyenesen a képmásban látta a művészet specifikumát. 23 Ő és tanítványai zLityeraturovegyenyije (Irodalomtudomány) című tanulmánykötetben (1928) az irodalom és társadalom korrelációját a képmás köré csoportosított kutatásokban igyekeztek feltárni. Azt állítva például, hogy „a szépirodalom képmásaiban ,szociális jellemeket', ,élő személyeket' reprodukál, nevezetesen annak az osztálynak a jellemeit, amelyhez az író tartozik" (V.F. Pereverzev) 24 ; továbbá - kissé parttalanul fogalmazva - hogy ,,a képmás magában foglalja az osztály pszichológiájának, érzelmének és gondolatának egységét" (I.M. Beszpalov) 25 ; avagy még tágabban értelemezve, hogy „a képmás az, amely magába egyesíti az elvontat és konkrétet, az objektívet és szubjektívet" (G.Ny. Poszpelov). 26 Amikor Mácza e magyar szakirodalomban teljesen ismeretlen terminussal (a több kiadást megért Esztétikai kislexikon meg sem említi) találkozott, Pereverzev, Valerjan Fjodorovics (1882-1968), irodalomtörténész, G.V. Plehanov tanítványa, a Kommunista Akadémia tagja, az MGU professzora. Legjelentősebb munkái F.M. Dosztojevszkij és N.V. Gogol tevékenységét elemzik. Az úgynevezett Pereverzev-vitáról ld. 55. jegyz. A személyi kultusz ideje alatt törvénytelen intézkedések áldozata. 1956-ban rehabilitálták. Munkásságáról ld. Mácza: Esztétika. 224-226. 1. - A kötetünk függelékében közölt visszaemlékezés is említi. Macza id. mu. 225.1. 25 flMTepaTypoBeAeHne. MocKBa 1928. 20.1. Idézi: Nyírő Lajos. Literatura 1976. 2.sz. 10.1. Beszpalov, Ivan Mihajlovics (1900-1937), kritikus. 1926-ban a Vörös Professzurán (ld. 10. jegyz.) tanul, amelynek később igazgatóhelyettese lett. 1929-31-ben zPecsaty i revolyucija című kritikai szemle szerkesztőhelyettese, 1934-től a Goszlitizdat főszerkesztője. Kritikai írásai V.V. Majakovszkij, A A. Fagyejev, E.G. Bagrickij értő elemzései. Mint kollégájáról, Mácza a kötetünk függelékében közölt visszaemlékezéseiben is ír. 26 Id. mű 32.1., továbbá Nyírő Lajos. Literatura 1976. 2. sz. 11.1. Poszpelov, Gennagyij Nyikolajevics (1899- ) irodalomtörténész, 1929-től főiskolai, 1938-tól egyetemi tanár (MGU). Irodalomelmélettel, esztétikával és a 18-19. századi orosz irodalommal foglalkozott. Legjelentősebb művei A.Sz. Puskin, N.V. Gogol és AJP. Csehov munkásságához kapcsolódnak.
