Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

2. A művészi tevékenység és típusai

művészet egész típusának grandiózus méreteit és monumentalitását pusztán azzal próbálják magyarázni, hogy mindez csak azért volt lehetséges, mert korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre a rabszolgák ingyen munkaereje, akkor lényegében semmit sem magyaráznak meg.

6 A művészet adott típusának megértéséhez különböző mozzanatok bonyolult, „a gazdasági feltételektől való általános függésükön belüli" (Engels) kölcsönhatását kell figyelembe vennni. E mozzanatok közt kétségtelenül szerepet játszik az is, hogy korlátlan számú rabszolgát használhattak fel a monumentális építmények létrehozásához. Az építmények létrehozásának szükségességét azonban alapjában véve nem ez a tény határozta meg. Az ókori Egyiptom despotikus állama, amely a kiskirályok" leigázása után jött létre, központosított, egységes állam volt, amelyben az egész föld — bár ténylegesen az arisztokrata osztály használta — jogilag az ország uralkodóját, az istenek helytartóját, a fáraót illette meg. A fáraó a megtestesítője annak a bonyolult bürokratikus mechanizmusra támaszkodó államhatalomnak, amely kézbe vette és tökéletesítette a korábban a faluközösségek birtokában volt öntözőrendszert, az egyiptomi földművelés legfontosabb tényezőjét. S a fáraó a megtestesítője annak a valóságos erőnek is, amelynek segítségével mérhetetlenül kizsákmányolták az ország egész termelő lakosságát. Despotikus hatalmát és a rabszolga termelő népesség helyzetét néhány korabeli idézettel szemléltetjük. A „szolgáló arisztokrácia" egyik tagja sírfeliratán így üzen kortársainak a fáraó személyéről: ,oldjátok az uralkodót testetekben, hordozzátok szívetekben. Ő a bölcsesség istene, aki a szívekben él. Ő a sugaras nap, a napkorongnál jobban bevilágítja mindkét földet;

7 több üde zöldet teremt a nagy Nílusnál; mindkét földet erővel telíti; ő az élet, amely a lélegzést adja. Táplálékot ád az őt követőknek, Marx ezzel kapcsolatban (idézve Diodoroszt, aki Egyiptom „nagy műveit" a népesség nagyságával magyarázta) a következőket írta: „A régi Egyiptom nagy építményei nem annyira népessége mennyiségének tulaj doni thatóak, mint annak a nagy aránynak, amelyben az - rendelkezésre állott. Ahogyan az egyéni munkás annál több többletmunkát tud szolgáltatni, minél csekélyebb a szükséges munkaideje, úgy minél csekélyebb a munkásnépességnek az a része, amely a szükséges létfenntartási eszközök termeléséhez kell, annál nagyobb a más munka számára rendelkezésre álló része." (A tőke. I. köt. MEM 23. köt. Bp. 1967.477-478.1. A mi kiemelésünk -M.J.) Vagyis „saját" földjet es az „idegen" földet : Afrikát és Ázsiát.