Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

amelyek adott, osztályszempontból meghatározott tartalommal bírnak (ezzel foglalkozik például a szó vonatkozásában az irodalomtudomány), nem pedig mint geometriai, optikai és más kategóriákat. Itt nem lehet felcserélni az előbbit az utóbbival, ahogy például az irodalomtudományt nem lehet felcserélni a nyelvtudománnyal, noha szoros kapcsolat van kettejük között. Ahhoz azonban, hogy elvégezhessük a konkrét anyag ilyen elemzését, teljesen birtokában kell lennünk az ideológiai folyamatok és általában a történelmi folyamatok marxi—lenini értelmezésének. És itt mindjárt az első lépéseknél olyan problémába ütközünk, amelynek helytelen megoldása sok bajt okozott mind az általános szociológiai irodalomban, mind irodalomtudományunkban: — az ok és okozat problémájába, amelynek alapja a dialektika egyetemes törvénye (mint Lenin mondja, ,,a dialektika magva") az ellentétek egységéről. Ha nem tudjuk feltárni valamely művészeti jelenség keletkezésének, létezésének, funkcionálásának oksági összefüggését, ha nem tudjuk levezetni abból a valóságból, amelyben és amely révén létrejött, kénytelenek leszünk csupán önmagában csak immanensen vizsgálni, vagyis a metafizika keretei között maradunk. A kijutás ebből a helyzetből nem olyan egyszerű, mint ennek az igazságnak a megfogalmazása. Akik e kérdés megoldását azokhoz hasonlóan keresik, akik „mindig csak itt okot, ott okozatot látnak", akik „egyszerűen nem látják", hogy „ez üres absztrakció, hogy a való világban ilyen metafizikus poláris ellentétek csak válságok idején léteznek,... hogy az egész nagy folyamat a kölcsönhatás formájában megy végbe",

19 azok durva vulgarizálást követnek el, amely a mechanikus szemléletben gyökerezhet, de elvezethet a legreménytelenebb dualista eklekticizmushoz is. Ilyen úton jár a szociológia művelődéstörténeti iskolája, ezen az úton haladnak a „tényezők elméletének" képviselői, „a marxizmus felé tartó" formalisták és egyszerűen mindazok, akik éppen csak utat tévesztettek a ,Jiárom fenyő" között.

20 Ha nem elégíthet ki bennünket valamely művész munkásságának olyan magyarázata, hogy e munkásság egyes elemeit összekapcsolják a társadalmi élet, az életmód, az osztályharc egyes elemeivel (,itt ok, ott okozat"), ha harcolnunk kell az ilyen vulgarizálás ellen, — ugyanolyan erélyesen el kell vetnünk a művészet „magyarázatának" azokat a mechanisztikus kísérleteit is, amelyek a művészetet közvetlenül a gazdaságból vezetik le. 19

Levél Konrád Schmidthez, 1890. okt. 27. MEM 37. köt. Bp. 1977. 482.1. 20 Orosz szolasmondas az egyszerű dolgok fel nem ismeréséről (Bí. megj.)