Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei
Leninnek ez az elemzése pártosan tárja fel az adott jelenség társadalmi gyökereit, tendenciáját és politikai jelentőségét. Amelynek alapján ezután így fogalmazza meg az önként adódó következtetést: „Világos, hogy a marxistáknak, akik elleneznek minden utópiát, síkra kell szállniuk annak az osztálynak az önállóságáért, amely éppen azért iwáönfeláldozóan harcolni a feudalizmus ellen, mert még századrésznyire sem 'kóstolt bele' a magántulajdonból való részesedésbe, amely a burzsoáziát a feudálisok felemás ellenfelévé, sőt gyakran szövetségesévé teszi. A parasztok akisárutermelésbe 'kóstoltak bele'; a történelmi körülmények kedvező találkozása esetén elérhetik a feudalizmus legteljesebb megsemmisítését, de bizonyos mértékben — és nem véletlenül, hanem elkerülhetetlenül — mindig ingadozni fognak a burzsoázia és a proletariátus között, a liberalizmus és a marxizmus között. Világos, hogy a marxistáknak a narodnyik utópiák burkából gondosan ki kell hámozniuk a paraszttömegek őszinte, határozott, harcos demokratizmusának egészséges és értékes magvát. A múlt század nyolcvanas éveinek régi marxista irodalmában megtalálhatjuk azt a következetes törekvést, hogy kihámozzák ezt az értékes, demokratikus magot. A történetírók valamikor majd rendszeresen tanulmányozni fogják ezt a törekvést és meg fogják vizsgálni kapcsolatát azzal, ami a XX. század első évtizedében a 'bolsevizmus' nevet kapta." 15 Ezt a konkrét lenini példát módszertani eligazításnak kell tekintenünk abban a vonatkozásban, hogyan ítéljük meg és hogyan elemezzük művészeti örökségünket. Ám a lenini módszert csak akkor tudjuk majd alkalmazni, ha ismerjük is azt az anyagot, amelyre alkalmazzuk. Más szavakkal, elemzéseinkhez, következtetéseinkhez ismernünk kell a történelmet, illetve meg kell tanulnunk helyesen, marxista szemszögből ítélni a történelmi tények felett. Ebben az utóbbi tekintetben követnünk kell Engels tanácsát, amelyet Joseph Blochnak adott, s amelyben arra buzdította őt, hogy a történelmi materializmus elméletét „az eredeti forrásokból tanulmányozza, ne pedig másodkézből". 16 Általában: a történelmi folyamat és különösen az ideológia marxi—lenini értelmezése alapján ellenőriznünk kell mindazokat a szociológiai és marxista művészettörténeti irodalomban található vizsgálati módokat, amelyeket eddig a művészet történelmi tényeire alkalmaztak. Mert ezeket a kérdéseket illetően a művészettörténeti irodalomban, mint ismeretes jócskán akad mechanikus leegyszerűsítés, eklektikus vulgarizálás, sőt, ami még vészé15 Uo. 117.1. 16 MEM 37. köt. Bp.1977. 454.1.
