Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei
A marxizmus—leninizmus, amely az emberi társadalom egész eddigi fejlődésének eredménye, és amely a proletariátus forradalmi gyakorlatából született, megadja nekünk valamennyi emberi tevékenységszféra tudományos megismerésének lehetőségét. Elsősorban azért, mert feltárja a természet és a társadalom fejlődésének általános törvényszerűségeit, de azért is, mert ugyanakkor maximálisan és mélységesen konkrét. A marxizmus nem spekulatív úton gondolja ki, hanem a valóságból vezeti le — annak helyes megismerése során — általános törvényeit, kategóriáit, bármely területről legyen is szó (ezt teszi a látszólag legelvontabb területen, az ismeretelméletben is). ,,A legegyszerűbb gazdasági kategória — írja Marx - , mondjuk például a csereérték, feltételezi a népességet, a meghatározott viszonyok között termelő népességet; bizonyos fajta családiságot vagy községet vagy államiságot stb. is." „A konkrét azért konkrét, mert sok meghatározás összefoglalása, tehát a sokféleségnek egysége. A gondolkodásban ezért mint az összefoglalás folyamata, mint eredmény jelenik meg, nem pedig mint kiindulópont, noha ő maga a valóságos kiindulópont és ezért egyben a szemlélet és az elképzelés kiindulópontja is." 5 Azért kell taglalnunk mindezt ilyen részletesen, mert művészetelméletünk a marxizmusnak éppen ezt az oldalát nem érti. S nem csupán a skolaszticizmusnak és a logikai formalizmusnak azon ..művészettörténész" képviselőiről beszélünk, akiknek „művészetelméleti" kategóriái mögött semmi sincsen elvontan vett filozófiai fogalmakon s többé-kevésbé alkalomszerűen összehordott idézeteken kívül! Egyáltalában: a művészettudomány területén az a helyzet, hogy még nagyon híján vagyunk a konkrétságnak, nem tudjuk határozottan megragadni tárgyunkat. Pedig amíg ezt a fogyatékosságot nem küzdjük le, nem tudjuk elméletünket a mindennapi harc valóságos fegyverévé változtatni, nem tudjuk a művészettudományt a proletár művészet hatékony segítőjévé tenni. A kialakulóban levő marxista művészettudomány fejlődésének kezdetén - mivel előbb a legáltalánosabb, legfőbb kérdéseket kellett megoldania — átcsúszott a formalista elhajlásba. Erre az elhajlásra az voltjellemző, hogy a művészettudomány elszakadt a konkrét anyagtól, a „művészettudomány" a művészet ismerete nélkül létezett, átnőtt mensevik jellegű idealizmusba; s ez ellen, akárcsak a marxizmustól való más elhajlások ellen, erélyesen harcolnunk kell. "Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához. - Marx és Engels Válogatott Művei 2. köt. Bp. 1975.44.1.
