Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

2. A művészi tevékenység és típusai

dalrni tudatformák felelnek meg", 14 s konstatálhattuk azt is, hogy köztük le­hetséges bizonyos aránytalanság, meg nem felelés is, amely abban fejeződik ki, hogy valamely társadalmi tudatforma (esetünkben a művészet) virágzása, „meghatározott virágzási korszakai korántsem állnak arányban a társadalom általános fejlődésével, tehát a társadalom szervezetének anyagi alapzatával, mintegy csontvázával sem" 15 (Marx). Mindez jól demonstrálható a többi közt a görög, az indiai és az egyiptomi művészeten is. Ahhoz, hogy kialakuljon és virágozzon az ókori Egyiptom és az ókori India művészete, fejlett állatte­nyésztéssel rendelkező földművelő államra volt szükség, ahol „a király az egyetlen és egyedüli tulajdonosa a királyság minden földjének" (Marx 16 ), s ahol „a földművelés első feltétele a mesterséges öntözés, ami vagy a közsé­gek és tartományok, vagy a központi kormány dolga" (Engels 17 ); vagyis e művészetek létrejöttének meghatározott termelési módok, a társadalom meg­határozott osztályszerkezete és meghatározott tudatformák voltak a feltéte­lei. Ahogy nem ismétlődnek meg történelmi konkrétságukban ezek az egysze­ri „társadalmi organizmusok", társadalmi-gazdasági alakulatok, akként megis­mételhetetlenek a bázisukon létrejött művészettípusok is. Az, aki megpróbál­ja ,/eltámasztani" a történelmi színpadról eltűnt művészettípusokat, a leg­jobb esetben is önmagát csapja be. Aki elveti az emberi kultúra múltban fel­halmozott gazdagságát, aki nem veszi észre vagy nem fogadja el, mint Marx mondja, a soha meg nem ismétlődő fejlődési fokok báját, az nem csupán nem érti a kultúra (és a művészet) fejlődésének dialektikáját, hanem — ha nem is tudatosan — ellensége szocialista kultúránknak, típusában szocialista művésze­tünknek. A múlt örökségének kritikai felhasználásáról szólva művészetünk fejlesz­tésében nem véletlenül tértünk ki a művészetnek éppen erre a típusára, amely 14 , , A politikai gazdaságtan bírálatához. Marx-Engels: Művészetről, irodalomról. Id. ki­ad. 3.1. Ugyancsak Marx írja másutt: „Ha magát az anyagi termelést nem sajátos törté­nelmi formájában fogjuk fel, lehetetlen felfognunk azt, ami a neki megfelelő szellemi termelésben meghatározott, továbbá kettőjük kölcsönhatását... Az anyagi termelés meghatározott formájából adódik először is a társadalomnak egy meghatározott tagozó­dása, másodszor az embereknek egy meghatározott viszonya a természethez. Államisá­gukat és szellemi felfogásukat e kettő határozza meg. Tehát szellemi termelésük jelle­gét is." (Uo.82.1.) 15 Uo. 29.1. 16 Marx levele Engelshez, 1853. jún. 1. MEM 28. köt. Bp. 1971. 238.1. 17 Engels válasza Marxnak, 1853. jún. 6. MEM 28. köt. 242.1.

Next

/
Thumbnails
Contents