Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

2. A művészi tevékenység és típusai

monumentális és szintetikus formákban folytat propagandát. Nem véletlenül mutattuk ki a különbségeket a művészet adott típusán belül, a monumentális propaganda megmerevedett dogmatizmusát az egyiptomi feudális despotizmus művészetében és a monumentális művészi propaganda eleven hatékonyságát az ókori Indiában, amely még sokat megőrzött a nemzetségi közösségek régi rendszeréből és sok tekintetben közel állt az ókori Görögországnak ahhoz a társadalmi alakulatához, amely az Odüsszeát és az Iliászt szülte, s amelyeket Marx „bizonyos értelemben ... elérhetetlen példaképül"

18 állít a művészi alkotó munka elé. Ezt a rendkívül bonyolult problémát nem redukálhatjuk a típusok „összecsengésének" felületes elméletére, amely azt hirdeti, hogy az ókori Egyiptom és az ókori India művészetének monumentális formái „összecsengenek" a szocialista művészettel, mivel a szocialista művészet is a monumentális formák felé tart; hogy továbbá a művészet mind Egyiptomban, mind Indiában a nagy tömegekhez szólt, s úgymond, a művészet nálunk is a tömegeké; hogy végül a fejlődés tendenciái a különféle művészeti ágak szintézise irányába mutatnak ott is, nálunk is. Ez az „összecsengés" külsőleges. Ha erre redukálják az örökség felhasználhatóságának kérdését, ezzel vulgarizálják a megoldást. Ugyanakkor azonban nem lehet puszta kézlegyintéssel sem elintézni a művészet fejlődésének ezt az időszakát, mondván, hogy ez a durva, nyers, barbár despotizmus művészete, véres művészet, keresztül-kasul vallásos művészet. Igen, igaz, hogy ez „barbár", véres művészet, amely a belső és a külső rablás alapján, a ,,hazai" lakosság és a háborúkban foglyul ejtettek széles rétegeinek kíméletlen kizsákmányolása alapján keletkezett. De vajon például Európában az úgynevezett eredeti tőkefelhalmozás időszakának művészete, az úgynevezett reneszánsz nagyra becsült és valóban magas színvonalú művészete végsősoron nem a nem kevésbé nyers erőszak és rablás alapján keletkezett?

19 Marx-Engels: Művészetről, irodalomról. Id. kiad. 31.1. 19 * Marx A tőkében (XXIV. fejezet) igen szemléletesen írja le az eredeti tőkefelhalmozás folyamatát, s rengeteg konkrét tényt idéz. „Amerika arany- és ezüsttelepeinek felfedezése, a bennszülött lakosság kiirtása, rabszolgaságba döntése és a bányákba való elevenen-eltemetése, Kelet-India kezdődő meghódítása és kifosztása, Afrika átváltoztatása kereskedelmi vadaskertté, ahol feketebőrűekre vadásznak, - ez jelzi a tőkés termelés korszakának hajnalát. Ezek az idilli folyamatok az eredeti felhalmozás fő mozzanatai.