Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

[Budapest,] 1924, június 16. Kedves Vilim! Amint latom, Ilonka sem helyet, sem írni valót nem hagyott nekem: úgy hogy kénytelen vagyok egészen új papirost és új témát kezdeni Szeretnék valamit magamról írni, mert csakugyan bűnösnek érzem magamat hosszú hallgatásomért. De hát tudd meg, hogy én itt olyan állandó munka-hajszában élek, hogy nem annyira időm, mint energiám hiányzik egyszerűen ahhoz az elhatározáshoz, hogy leüljek és egy levelet megírjak vagy egy könyvet elküldjék. Amint ilyenkor történni szokott, éppen azokat a leveleket írom meg a legnehezebben, amiket a legjobban szeretnék megírni; mert azok megírása érzelmileg komolyabb elhatározás; s éppen azok elhanyagolása aztán legsúlyosabban is fekszik lelkiismeretemen, s ez a meggyűlt súly még nehezebben megmozdulóvá tesz. Az a hajsza, amiről beszéltem, az írásból élő ember hajszája, ami Magyarországon nagyon komoly dolog. Itt nem lehet pihenni percre sem; itt mindig újra kell bebizonyítani az embernek, hogy él. Itt a nagy munka kedvéért nem lehet visszavonulni és egy ideig hallgatni. Itt negyvenéves korára automatikusan „megvénüt* az író. Itt nem elég írni, hanem intrikálni kell, küzdeni kis törtetők ellen, akik bennünk csak az akadályt és a vén marhát látják, s tudatlanságuk oly önérzethez segíti őket, mely nagy erő a mi folytonos szkepsziksünkkel, és nagyobb súlyrakományunkkal szemben. Ezek az állapotok engem is, aki a politikában eminensen ügyetlen vagyok, - mihelyt úgy fordulta, dolog, hogy nekem is irodalomból kellett megélnem - nyílt összeütközésbe hoztak az irodalom kis konclesőivel és irigyeivel, és ma igazán ferde és küzdelmes helyzetben vagyok. Hozzájárul ehhez a megélhetés bizonytalansága, amelyet nem tudok megszokni. Most egy kis kulipintyót vettem Esztergomban, egy könyvem árán, amiből Ilonka, Lili példáján lelkesülve, kertgazdaságot akar csinálni, s ezzel könnyíteni legalább nyári megélhetésünkön. Az első héten kidűl egy fal. Képzelheted, milyen izgalom. Pénzhajsza, építtetés stb. Minden a teljes bizonytalanságra van alapozva, s ez idegeimet végképp megőrli. A kiadókkal való heccek megalázzák az embert önmaga előtt. S mindezek közben dolgozni kell Komoly nagy művekre koncentrálni figyelmemet, abban a biztos tudatban, hogy ezek a mai helyzetemben semmiesetre sem arathatnak nagyobb vagy lényegesebb sikert, s állapotomon igazában nem változtathatnák. S amellett egy csomó ember ellenségem lesz, mert nem tudok, még velük is törődni, az ő irodalmi ambícióikat kellőleg támogatni Azok, akiket segítek, haragusznak, mert nem segítem még jobban: tehetségük, jogain és lehetőségein felül. Egyesek másfajta ügyességükkel hatalomra vergődnek s első dolguk