Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

engem megtámadni. Ma az úgy nevezett, fiatal nemzedék" ellenségem: én va­gyok szemükben a fekete vénség. Én, aki a konzervatív körök előtt kiátkozott forradalmár vagyok, aki pl. ki vagyok tiltva az állami színházak színpadáról vagy a hivatalos pódiumokról, ahol az engem támadó , fiatalok" szabadon megszólalhatnak. S amellett pénzszerzési lehetőségeim egyre kevesebbek, s né­ha a holnap is bizonytalan ...A pozíciókat mindenütt tehetségtelen, s minket szemtelenül utánzó, de óvatos és ügyes fiatalemberek foglalják el Jól tudod, hogy nem vágyom a pozíciókra (hisz valamikor magam is megszerezhettem volna őket), de ez a bizonytalan, hecces és önmagam szemében is megalázó élet igazán nem nekem való. Bocsáss meg, hogy elpanaszkodtam, de festeni akartam azt a hangulatot, amely oly nehézzé tette nekem, hogy azokra gondoljak, akikre és amikre sze­retnék gondolni; amely megbénítja sokszor minden megmozdulásomat, még azt is, amivel egy levélpapirost kivennék a dobozból... óh, ha itt láthatnálak benneteket! azt hiszem, sokat tudnánk beszélni, sokkal többet mint két éve. Remélem, akárhogy is, nem múlik sok idő, s látni fogjuk egymást. Addig is in­nen Esztergomból, ígérem, többször fogok írni, s lassankint talán megírok mindent... Kedves Vilim, hidd el, senki barátom nincs, s ma is úgy gondolok rád, mint az egyetlenre. (Aladár mellett, akivel most szintén ritkábban találkozom.) Szívből ölel, és Lilinek is sok üdvözletet küld régi, hű barátod Mihály 68. Feldafing, [1924.] július 7. Drága Mihályom! Nagyon-nagyon köszönöm leveled. Amennyire örülök az esztergomi Tuscu­himnak, mely bizton sok szép nyugodt napot és gazdasági biztonságot fog még szerezni, az első gondok elmúltával, neked, annyira elszomoritana, ha miatta le kellene mondanunk a viszontlátásról idén nyáron. Leveled után is csak még nagyobb a kívánság bennem: viszontlátni téged és beszélni veled. Ta­lán meggyőzhetnélek róla, hogy pesszimizmus beszél belőled, s azért nem lá­tod, hogy egy nagy generációnak, az enyémének, mely bizton jobb, mint ame­lyik most Magyarországon uralkodik, - te vagy és maradsz mindig szellemi ve­zére, s rég túlnőttél már azokon a határokon, amelyéken belül normális em-

Next

/
Thumbnails
Contents