Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

élünk, -sa szép téli napokon -minta mai is-, mikor havas mezők felett fénylenek a havas hegyek, gyakran gondolunk rátok, s kívánunk ide benneteket. Meleg délelőttökön meg csónakáznak is sokan; én nem láttam a tavat közelről, amióta ti elmentetek. De élvezem szép szobám nyugalmát, s azt a nagyszerű lehetőséget, hogy teljesen munkámnak élhetek. — Meg kell ugyan vallanom, hogy nagyon lassan, s csak úgy lépésről lépésre tudok belejönni a filozófiába, amelyből, különösen az utóbbi évek természettudományi foglalkozásai meglehetősen eltérítettek. — Aztán meg nagyon nagy fába is vágtam a fejszémet, noha valóban nem reflektálok az egész fára, hanem beérem, ha egy kis ágat lenyeshetek róla, megfőzni mellette a magam kis levesét. Az aristotelesi kommentárok történetével foglalkozom, azzal az idővel foglalkozom a filozófiában, amely Aristotelestől a skolasztika kezdetéig tart, főleg azzal a szándékkal, hogy a filozófiai alapkérdéseket minél szélesebb konkrét anyagon megfogjam, s összefüggésükben a sok egymástkövető interpretátornál megvizsgálhassam, miben áll a szellem története, milyen kapcsolatokban mennek tovább az egyes gondolatok, egyes fejlődési formáikban minő összefüggéseket mutatnak, és milyen törvényszerűségeket, itt mindjárt az első kérdés sok munkát ad: miben áll a megragadása egy gondolatnak egy másik gondolkodó által, hogyan történik az, amit úgy nevezünk, hogy elsajátítás, mi az az erőfeszítés, ami a megértéshez vezet, s minő sajátos formák közt játszódik le, hogyan lesz elevenné téve egy gondolat megértés által, hogyan megtartva, - miben áll konkrétan nézve a mozgás a gondolkodás életében, milyen kiindulópontjai vannak, milyen lefolyásai, milyen céljai! Ezt seholsem látni oly elevenen, mint az aristot. filozófia konkrét életén. Először is maga a filozófia primitíven keletkezett. Még mindenütt kitapogatható az a szellemi szituáció, melyben a gondolkodás problémájával szembetalálkozott,, még újra végrehajtható a reális élet végrehajtottsága, mely a fogalmak megkülönböztetéséhez, az intenciók megértéséhez, az egyes gondolati jelenségek szerkezetének feltárásához vezetett. Itt még minden terminus friss és eleven, és mutatja konkrét értelmét, mutatja, hogy mélyen átélt különbségek adtak mozgást a fantáziának, míg megkapták céljukat és erejüket, a végtelenül biztos leírás határozottságában. Itt még a legprimitívebb fogalmak is bő kincset nyújtanak a megértésnek s kibontva adják az egyes szálakat, amelyek a gondolati élet szövedékéhez vezetnek. Csak nézd a megkülönböztetéseket mindjárt a Metaph elején yvbjpiÇeu>i eißevai, è-nioraouai, e-nioTTipoviKcofi, yvyvômew között, amelyekben a megértő tájékozódás, a tájékozódó bánnitudds, az értelmes bennélés a tapasztalatikig szerzett képek között, a rendelkezni tudás a tájékozódások felett, - ezek a különböző fokozatai a gondolkodó viselkedésének - pontosan megkülönböztető, s egyben összefüggésüket felmutató leírást kapnak. - Másodszor a fejlődés kontinuális. Sehol másutt a szellemi élet történetében nem találkozunk ily összefüggő egésszel, mint az aristotelesi kommentátorok gondolkozásában. Simplicius,