Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Aphrodisias, Proclus, Porphyrius, Plotinos, - de ugyanúgy a kompilátorok és esszéírók ezeken a fogalmakon és megkülönböztetéseken szerzik élményeiket. Hat évszázad végez egységesen ugyanazon a határozottan megadott problémákon egymáshoz kapcsolódó konkrét munkát. Tulajdonképpen nincs egyetlen más területe a szellem történetének, ahol ennyire „történetrőr lehet beszélni. Az újkori gondolkozásra az jellemző, hogy majdnem minden pillanatban újra kezdődik, s ha vannak is gondolkodók, akik a filozófiai élményeknek valamilyen közös anyagából táplálkoznak, - még ezek is igyekeznek terminológiájukkal, rendszeralkotási törekvéseikkel, fantáziájuk és nyelvük egyéni nevelésével magukat mint egy külön kis kozmoszt berendezni. Ezzel megszűnt a filozófia konkrétsága és a természetes élményeket megvilágító ereje. De megszűnt az is, amit „tudományosnak" lehetne nevezni, - a tudós tradíció, mely határozottan látott és radikálisan fogalmazott problémákhoz kapcsolódik, azok megoldási törekvéseit megérti, s ezeket a törekvéseket vagy végigvezeti v. igaz intenciójukból újra nemzi. Az aristotelesi filozófia e tekintetben az egyedül tudományos is. S valóban megvizsgálhatóvá teszi a kérdést: hogyan történik ily törekvések megértése, hogyan elsajátítása, hogyan lehet intenciókat „tovább" vezetni (mit jelent a „továbbság", - a „több" - a gondolkodás életén belül, a „nagyobb"-világosság, — s általában ezek a mértékek, melyek itt a történést ábrázolják) - s hogyan lehet őket „végig"-vezetni (miben áll a „végig", - hogyan hordozza egy intenció magában a „végét', - egész formáját és kiterjedését, - azaz általában milyen lényüek maguk ezek az individuumok - melyek a gondolat „történetének" szubjektumai.) Ezek és ily természetű kérdések teszik egyáltalában lehetségessé az ún. Geisteswissenschaft-ot s adnak mást is mint fecsegést v. alaptalan konstrukciókat, így azt hiszem tudsz képet kapni arról, mivel foglalkozom. Részben véghez viszem az aristotelesi gondolatok interpretációját úgy, hogy rekonstruálom a primitív szituációt, amelyből kinőttek, s egyszerűsítem őket annyira, míg mindenkiélményeiben egyszerűen felmutathatok. Más részben igyekszem felfedni „történetüket" - azáltal, hogy megnézem a „tovább vezetés" mivoltát, megnézem beleágyazottságukat új „mikéntjeibe" új szituációknak, ahol egy új feszültségből új dinamikai erőt és hangsúlyt kapnak. Mindez nagyon komplikált, de remélem idővel sok és tiszta képem lesz e történésekről. Addig is első munkám eredményei főleg fordítások (interpretáció fordítások, s mint ilyenek nem visszaadásai a szavaknak), az utóbbié analízisek, analízisek Simpliciusról, Sextusról, Proclusról, Plotinosról. Mindenből küldök örömmel szemelvényeket neked, ha érdeklődsz irántuk. Azt is meg kell azonban mondanom a világosság kedvéért, hogy természetesen dolgozásom mindég túlnő a szűk történeti kereteken. Hiszen amiről állandóan szó van, azok alapproblémája - szisztematikusan nézve is, - a filozófiának, így elsősorban szó van az „életről", a „létezésről', a létezés különböző „mi-