Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Gál István: Babits és Szilasi barátsága

niszter. Thomas Mann bonni díszdoktorságától való megfosztásakor bátor cikkben fejtette ki nézetét mellette. Szilasi Babits-relikviáinak hazakerülése Az európai irodalom történetének tervbevett német nyelvű svájci vagy ausztriai kiadásával kapcsolatban lépett Bäsch Lóránt érintkezésbe Szilasival. A fordítás igényes színvonalára vonatkozóan és reprezentatív kiadó keresése végett kérte segítségét. Mindketten úgy vélték, hogy a második világháború után a fölélénkült nemzetközi kulturális együttműködés kedvező légkörében ideje Babitsot valamelyik jelentős művével a külföld számára hozzáférhetővé tenni. Az akkori utazási nehézségek és postai akadályok meglassították az erre vonatkozó tárgyalásokat. Szilasit közben kinevezték a freiburgi egyetemre, sürgős volt a Babits-mű első idegen nyelven való megjelentetése, így a bevezetést Szilasi helyett Illyés Gyula vállalta. A háború után Bäsch Lóránt még Schöpflin Aladárral együtt a Baumgartenalapítvány kurátora volt. Akkor az volt Bäsch terve, hogy a háború során megsérült esztergomi Babits-házat helyreállítva abból Babits-múzeumot csináltat. Ennek berendezésére kéziratokat, leveleket és fényképeket kezdett gyűjteni. így került szóba a három évtizedes barátság nyomán Szilasiéknál összegyűlt Babits-relikviák hazakérése. Szilasi örömmel vállalkozott a levelek, kéziratok, fényképek, sőt a bejegyzésekkel ellátott Babits-kötetek hazaküldésére. Egyik svájci tartózkodása alkalmával Babits házigazdája kérésére első három verses könyvének első kiadásaiba bejegyezte az egyes versek keletkezési helyét és idejét. Török Sophie ezekből a kötetekből készített rövidebb jegyzeteket. Az ő beírásainak szövege legtöbbször szóról szóra egyezik ezeknek a köteteknek eredetileg Szilasi részére íródott adataival. Több okból csaknem egy évtizedig kellett várni, amíg Szilasi időt tudott szakítani a Babits-levelek kiválasztására. Minthogy Az európai irodalom történetének fordításához tervezett előszavát nem ért rá megírni, állandóan foglalkozott a gondolattal, hogy Babitsról szóló emlékeit egy nagyobb tanulmányban összegezze. 1948. szeptember 2-án írja Baschnak: „Régen érzem a kötelezettségét egyszer méltó formában megírni, ami mondanivalóm van halhatatlan barátom művéről és szellemi alakjának tökéletességéről." Csaknem egy évtized telt el, mígnem Szilasi elindította adományainak sorozatos hazaküldését. 1958. január 16-án kelt levelében már a többi kincs összegyűjtését és Budapestre juttatását is jelzi. Egyúttal mint úgyszólván minden Basch-hoz írt levelében, értékes életrajzi adatokat is közöl Babitshoz való viszonyáról. „Természetesen megőriztem Mihály minden levelét. Miután 1913— 19-ig egy városban éltünk és majdnem naponta láttuk egymást, — ez időből