Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Gál István: Babits és Szilasi barátsága

ó, ha minden vad zavar ellen, durva szín és durva szó kínos unalma mögött, mint bűvös talizmán vagy olvasó, marsok örök monotóniáján túl és túl a poros polyák földek unalmán, túl a rémes záporok árján, sárkapolyák rothasztó vizein túl, tisztán élne benned a régi táj, élne nyugodt tanárszobád, amelyre rágondolni fáj, elképzelni édes volna - élne talán egy drága szem, vagy talán csak a kis vendéglő heidelbergai kis hegyen, ahol oly jó volt csevegni, este, mikor lement a nap, Kantról és Aristotelesről... ! A Babits—Szilasi levelezés becses adatokat tartalmaz Husserlnek és Heideggernek Babitscsal való kapcsolatáról, sőt iránta kifejezett nagyrabecsüléséről. ,,Megint a heidelbergi várhegyről írok neked, mint annyi évvel ezelőtt, az akkori boldog időkben" - írja Szilasi 1921. május 14-én, majd ugyanebben az évben: „Vannak jó barátaim is, elsősorban Husserl, akihez mély barátság fűz — s mások, fiatalok is." 1922-ben meghívja magukhoz Babitsékat: „Megismerkedtek néhány barátunkkal. Fönn Todtneubergben szomszédunk lesz itteni legjobb barátom, Husserl asszisztense Heidegger privát docens, aki már nagyon örül jövetelednek, s akiben neked is nagy örömöd lesz. Elsőrangú graecista."( 1922. június 12.) A nyár folyamán megtörténik a németországi utazás, Babits Szilasiéknál megismerkedik Heideggerrel. A következő években Szilasi tájékoztatja Babitsot német filozófus barátja előmeneteléről, Freiburgból írja neki: „Most egész szeptemberben itt van Heidegger barátom fiával, ő rendes tanár lett Marburgban. Natorp utóda." (1923. október 5.) Szilasi ismételten fölhívja Babits figyelmét barátja tekintélyes tudományos pozícióhoz való jutására: „A téli szemeszterből néhány hónapot Marburgban töltöttünk, ahol Heidegger rendes tanár lett." (1924. május 12.) Szilasiné egyik leveléből Husserlékkel való családi jó viszonyukra derül fény: „örültünk, amikor három nap múlva mehettünk. Husserlékhez a hallstadti tóra... Husserléknál nagyon jó volt, csak nagyon rövid. Ellynek aranyos kisleánya van, szőke és kékszemű, nevetségesen hasonlít apjára... Rémesen sokáig kellett lent maradnunk, csak október végén jöttünk haza, nagyon boldogan, hogy kezdődik a nyugalmas időnk. Egy napja voltunk itthon jött egy levél Heideggeréktől, az asszony súlyos beteg, nincs cselédjük, nincs aki a gyerekeket ellássa, nagyon kérnek, jöjjek és segítsek nekik... A fiúk nagyot nőttek egy év alatt, olyan drágák mind a ketten. Majdnem úgy szeretem őket, mintha az én gyerekeim volnának... " ( 1925. október 6.) Amikor Heidegger fő műve megjelenik, Szilasi sürgősen értesíti Babitsot az eseményről, melynek felismeri jelentőségét: „A napokban jelent meg Heideg-