Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)
Gál István: Babits és Szilasi barátsága
Babits, mint modern német filozófusok és írók ismerőse Lask, Husserl, Heidegger Két Életműsorozat kiadásában, LuKács Györgyében és Babits Mihályéban nemrég egyszerre került a köztudat elé egy nagy német filozófus, Emil Lask neve. Lukács György azt írta róla német nyelven 1918-ban, magyarul azonban csak most megjelent nekrológjában: „Lask minden munkája egy mély, igazi, tartalmas filozófia lényegi jegyeit (mutatja): egységességet, koherenciát és következetességet - és minden tiszta lezártság mellett a filozófia, a német idealizmus jövőbeli fejlődése felé való nyitottságot. Azok a problémák, amelyek összefutásánál Lask műve félbeszakadt, ma a filozófia legfontosabb, legsorsszerűbb döntéseinek állnak a középpontjában. Művének felelevenítése ma a lehető legaktuálisabb feladat... Csorbítatlanul eleven marad a tisztelet szakmai odaadásban eltelt élete iránt és a hála, amelyet rettenthetetlenül következetes és gyümölcsöző, gazdag müve iránt érzünk." 21 Babits összegyűjtött Verseinek kötete közli Egy filozófus halálára című elégiáját. Ez eredetileg az első világháború alatt jelent meg Szilasi Vilmosnak ajánlva a következő címmel: Carmen novum lyrico-philosophicum in memóriám Aemilii Lask. Babitsra éppen Szilasi közvetítésével lett nagy hatással Lask személyisége. A családi hagyomány szerint Babits Prágából ment Heidelbergbe, hogy meglátogassa Szilasit és megismerkedjen Laskkal. Heidelberg tájképe, a filozófus otthona és környezete a személyes élmény erejével ható ábrázolásban elevenedik meg ebben a hatalmas pomémában: így bolyongtál, bölcselőm, a heidelbergai halmok alján, s ültél mély tanárszobádban; s minden messze volt és halvány, halmok és szobák és emberek arca; és ha néha, mondják, nagy Igazság-otthonodban apró tények ritka szomját mint az édes víz szomját a tenger utasa, mint alantabb sűrűbb lég szomját a légnek utasa, - érezvén ha lankadt kézzel este kinyi^pttál valamely könyvet, hol apróbb tények és nevek nyüzsögtek, Baedekert, újságot, naplót, elszédültél, mintha a pallér állványáról az útra néz le formatelt szemével az apró foltos formátlan nyüzsgésre... ... Miért nem inkább vitted a drága heidelbergai dombokat? Lukács György: Ifjúkori müvek (1902-1918). Szerk. Timár Árpád. 1977. 725745.1.
