Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Egy másik, 1919 február 20-i levelén keresztül egy kis bepillantást nyerhetünk Lőrinc akkori irodalmi érdeklődési körébe. A debreceni kispolgári légkörből ő már ekkor nagyon magasra felszökött. A 19 éves fiú, akinek soha nem volt alkalma egy magán nyelvórát venni, aki nem utazgathatott külföldön, aki mellett nem volt idegen nyelvű nevelőnő, ez a fiatal fiú már ekkor eredetiben olvasta a legnehezebb német, francia, angol könyveket, verseket. A levélben, amelyet most fogok felolvasni, egy Lőrincre jellemző furcsaságra is fel kell hívnom a figyelmet. Apróságokban, adatok felsorolásánál, anyagok, árak, minőségek megadásánál kínos pontossággal ragaszkodott a valósághoz. Például, ha könyvekről volt szó közöttünk, el nem mulasztotta volna megemlíteni a könyv árát. Ha egy szójátékról volt szó, a szavakat s azok szerepét a szójátékban nyelvtani alapon megmagyarázta. Tudatosan és gondosan törekedett a tények, a gondolatok pontos meghatározására. Most pedig íme a levélváltásunk : Debrecen, 1919. február 18. Lőrinc, Lőrinc, én Szerelmem! (kezdeném levelemet eme szavakkal, ha nem félnék tőle, hogy levelem valami rossz májú ember kezébe kerül és Isten bocsa' még szerelmes levélnek nézné.) Ezért hát csak Kedves Lőrinc! Pedig Isten bizony megérdemelnéd azt a szép ördög Róbertes címet, amért olyan derék, hosszú levelet írtál. Anynyira benne voltál abban a levélben, hogy szinte azt hittem, hogy nem is olvasom, hanem te önszájúlag (ugye szép szó?) adod le a sok jó pesti újságot. Ami késik, nem múlik, meglehet, hogy pár hét múlva alkalmam lesz egy tízperces vizitre téged meglátogatni, amit nagyon örömmel meg fogok tenni, bár félek, hogy az irigység megöl, ha azt a sok szép könyvet meglátom. Lapomat remélem megkaptad (Béberre bíztam, hogy címezze meg neked és adja fel), amiben megköszöntem kedves névnapi gratulációdat. Hát neked jó dolgod van, Barátom! Te, ha egyszer Gráféknak egy nőnemű Lőrincre jön kedvük, ajánlj be engem kegyeikbe. Én most főleg franciával foglalkozom, irodalommal, most a Lansonból tanulok. Most olvastam A. Hoffmanntól „Frl. Scuderi"-t, egy rém érdekes novellát, sokáig nem engedett ki a hatása alól. Hoffmannt nagyon-nagyon szeretem. Nagyon sokat zenélek, rém szép kis dalaim vannak.