Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

Hát a vihar elvonult már, bevontátok már a kedélyek hullámán vergődő hajótokat a béke és szeretet nyájas kikötőjébe? Ah, mert édes a kibékülés! Most pedig a nagynevű (legalább is hosszú nevű) költőhöz fordulok, Te Lőrinc egy meggondolatlan percedben lefordíthatnád nekem az Ein Bauernbübleint, borzasztó nagy szükségem volna rá, most is felkértek egy estélyre lant mellett énekelni de kizárólag huncut dalokat. Hát képzelheted, hogy vakarom én a fejemet, hogy honnan szedjek elő annyi huncut dalt! E fordításnál eltérhetnél bármennyire a szövegtől, csak a szótagszám a fontos. Lőrincke, ugye jó leszel??!! Most én is hozzákezdtem már a pénzkeresés nagyszerű művészetéhez. Van egy törvényszéki bíró és felesége, akik franciát tanulnak, teljesen kezdők, de rém jól haladnak à 10 K direkt passzió velük foglalkozni, azonkívül van egy zsidó kölyköm, akivel naponkint 10—12 percet kell foglalkozni latinnal, s kapok érte 100 K-t egy hónapra. Ingyen menzám van, tandíjmentes vagyok, s így csakhamar én is a gazdag osztályhoz fogok számítani. Te Lőrinc, én egy egész jó parti vagyok, nem? Most pedig üdv veled, s ne feledd el, hogy leveled nekem mindig nagyon kedves perceket okoz. Szeretettel üdvözöl Ági Budapest, 1919. február 20. Ágnes, Ágnes, én Szerelmem! (.. . kezdeném levelemet, ha nem kellene félnem, hogy rosszmájú népek . .. stb.) ezért hát csak Kedves Ági! Ma délelőtt éppen A. Samain egy verskötetét forgattam, mikor egyszerre — ördögróbert tudja, honnan — rád gondoltam és arra, hogy mit gondolsz most rólunk, írsz-e, nem-e stb. Aztán olvastam újra tovább: . .. J'habite un kiosque rose au fond du merveilleux. J'y passe tout le jour à voir de ma fenêtre les fleuves d'or parmi les paysages blues ;... és mikor eddig értem, a szobalány kopogott: Bitte, Herr Szabó, die Post.. . Három levelem jött egyszerre, és a legjobban a tiédnek örültem meg. A többi olyan „smonca" volt csak! Szép volt, jó volt, kedves volt, de rövid volt.