Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
DEBRECENI VERSEK
,,Ha lepke vagyok, pici, röpke, hiú — had szálljak a rétre, virágra ; ám jöszte vidám kis fürge fiú: kergess a mezőn, de hiába!" Ágim, pillém, aranyos pici tündér, hálóm lobog ime a szélben, — futsz? — Ám hiába! — Merre repülnél? Rád csap már selyme kevélyen. ,,Kis lepke vagyok, szellő alig ért, táncolva a dombon, a völgyön, ha elfogsz, kérlek im esdve: kiméld a szárnyamat: össze ne törjön!" A kezem szeliden majd átölel, átfog s a szívembe rejtlek örökre: bohó szerelem legyen ott a világod örökös játékba, örömbe! 1917. március 5. EINAR ÉS ÁGNES (IBSEN) Einar: Ágim, kicsi lepkém, bűvös csapodár, csak szökj, nem osonsz el azért te! hálóm lecsap úgyis: röppenj tova bár: dalaimmal csallak a lépre. Ágnes : Ha lepke vagyok ragyogó, kicsi, nos, csúnya, hagyj mézet csipegetnem; de ha víg kópé vagy, gyorslábú, csinos: nosza, üss ! Sose fogsz te el engem. Einar: Ágim, kicsi lepkém bűvös csapodár, hálóm nyomod-érve suhogja:
