Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

kat tanultam ebből az ügyből. Kis barátom, jövőre egész biztosan együtt fogunk már tanulni, esetleg már a jövő félévben is. Hisz olvasol újságot, tudod, hogy állnak az ügyek. Barnus hazajön! Képzeld el azt az örömöt, ha hazajön! Csak ne lenne már soká! — Laci a könyvtárban akar neked állást szerezni, úgy, hogy amellett járhass az egyetemre. Ebből megélhetsz, igaz, hogy egy kicsit el fog foglalni, de azt majd kicsinálja Laci, hogy legyen szabad időd elég a dolgozásra. Hogy gondolhattál olyat, hogy én akárkinek, még Lacinak is elmondjak ebből valamit?! Remélem, hallgatni fogsz, mint a sír! Czellárral elég jóban vagyunk, de semmi különösebb. — Légy üdvöz! Maradj, amilyen most vagy! Kató Éljen a köztársaság! Budapest, 1918. november 9. Csakhogy végre otthon vagy, édes kis barátom! Ma kaptam meg a vasútról írt leveledet és kimondhatatlanul örültem neki. Rém kíváncsi vagyok, hogy történt az egész, majd elmeséled, én meg majd az itt történtekről fogok neked beszélni. Nem hiszem, hogy fel tudj jönni Pestre lakni decemberre, mert a hét mennyországért se lehet egy zugot se kapni, ahol lakj. A könyvtári ügyedről nem tudok bővebbet, ma voltam fent Lacinál, de nem találtam ott. Majd ha feljössz, beszélsz vele, most már föltétlenül elmegyünk hozzájuk. Te, igen, ha jössz, kérd meg anyukát, hogy küldjön veled fel nekem egykét üveg lekvárt, nem bánom, akármilyent, de föltétlenül, ő tudja, hogy miért fontos ez nekem, most már az utolsó üveg végén járok. Mutasd meg neki ezt a lapot, különben fogok neki is róla írni, csak ha esetleg nem kapná meg. Hát várlak, Lőrincke, remélem, most már egyszer víg és jövőben bízó leszel! Bár én is az lennék! No, majd beszélgetünk sok mindenről. Szervusz. Üdv. a visz. lát.-ig. Kató Ha teheted, úgy gyere, hogy az egyik nap vasárnap legyen. De másképp se baj. Lucy vei is megismertetlek. Debrecen, 1919. január 3. Kedves Lőrinc, ne haragudj, hogy csak ilyen lapot írok, de Pali meg Kálmán itthon vannak és én folyton velük vagyok, nem csinálok semmit. Sajnos, már holnap elmennek, de sürgős a neked való írás, a tanítványom miatt. De először is, a Knut Hamsunt nagyon kÖ-