Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

Kabdebó Lóránt: Érlelő diákévek

ÉRLELŐ DIÁKÉVEK Az utóbb megjelent memoárok, a korábbi és újabb életrajzi regények megrajzolják a századunk első éveiben születettek, az újakra készülő évtizedben felnőtt nemzedék útját a forradalmakig, és a bukást követő időkben. Szinte elsők között készült el Szabó Lőrinc verses életmeditációja is, a Tücsökzene, mégis ismeretlen maradt a költő születése, az első megjelent verseket megelőző érlelődés időszaka : erről jobbára közhelyeket ismerünk máig ; rá voltunk utalva Szabó Lőrinc későbbi emlékezéseire, és egy más alkotói céllal készült költői alkotás, a Tücsökzene emlékmotívumaira. Jelen kötetünkkel ezt a hiányt pótolhatjuk. Az alkalmat az szolgáltatta, hogy Szabó Lőrinc debreceni diáktársa és ideálja, Dienes Kató a Petőfi Irodalmi Múzeum számára átadta az általa megőrzött diákkori verseket. E köré a gyűjtemény köré csoportosítottuk az érlelő diákévek dokumentumait: érzelmi és értelmi tájékozódásának debreceni emlékeit, a forradalmak idején tájékozódó egyetemista ellentmondásos megnyilvánulásait, és a kibontakozó ellenforradalom légkörét érzékenyen megszenvedő, azt ingerlékenyen opponáló pályakezdő naplójegyzeteit, gesztusait. Ahogy pedig a dokumentumok életrajzzá összeálltak: többet is mondanak, mint egyetlen ember célbaérését, költői önmagáratalálását. Jellemző adalékká válnak egyrészt egy nemzedék tájékozódásának, alakulásának, a történelem-meghatározta útjának megismeréséhez, másrészt bepillantást engednek annak a humanista értelmiségnek a világába, amely tudatosan vállalt pacifizmusával a háború végére közel került a társadalmi változást előkészítő, sürgető forradalmárokhoz. A forradalmat üdvözölték és támogatták ugyan, de annak önvédelmi harca ismét kétségekkel töltötte el őket, a bukás után pedig két tűz közé szorultak: a hatalomra került ellenforradalom az ő tevékenységükben is a forradalmi események előkészítését kérte számon, a forradalmárok pedig a bukott ügy cserbenhagyóit látták bennük. Babitsnak és környezetének, a Centrál-asztalnak szin-