Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

ironikus modorában — éppen a Szabó Lőrinc kötetről, a Föld, Erdő, Isten-ről meditál. így azután két Gulyás Pál és egy Kardos Pál szöveggel elindul végre Pestre a válasz: Kedves Lőrinc! Nagy örömmel olvastam verskötetedet. Nagy örömmel olvasom, bármit írsz, mert művészet. Bár nálamnál nyomósabb hitelű emberek elmondták ezt már előttem, fogadd ezt a lapot, mint egy régi barát üdvözletét. Nem feledtelek el és ha nem hordoz a hír, akkor is emlékezetemben lennél. Talán Nálad nem így van a dolog, de jól van ez így. Te csak élj és írj, én olvasom. Más vagyok, mint Te. De amit írsz, művészet és én úgy örülök a művészetnek! Babits óta nem lepett meg így könyv, Babitsnál is jobban meglepett. Csak az egészségedre vigyázz! Szeretettel: Gulyás Pál Debrecen, 1922. VII. 1. * * * 1922. VIII. 22. Mosolyogj rajtam egy kicsit, Lőrinc! Hiszen hazudok én itten! Magam sem tudom, mit szeretek én voltaképpen. Pld. nem mindig örülök a művészetnek. Néha utálom. Néha Téged is utállak. De azért ugye nem haragszol? * * * Debrecen, 1922. aug. 21. Kedves Lőrinc! Ma kaptam leveledet; nagyon örülök a G. P. ötletnek. Mindjárt elmentem a fiúhoz és ezt a lapot találtam nála, melyet eleddig restéit elküldeni. Most köszönetét küldi, nagyon boldog lenne, ha sikerülne a dolog. E hét folyamán gyorsírás-próbákat tart, melyekről szombaton hosszabb levél keretében beszámolok. Klárika kezét csókolom. Ölel [Kardos] Pali Pár nap múlva, augusztus 30-án azután Kardos Pál, már komolyra fordítva a szót, meditál a terv felett: „Hogy komoly dolgokra térjek, Gulyás P. sebessége percenkint 170—180 szótag; különben a fiú szeretne is menni, meg nem is, mert az egyetemi tanulmányok idekötik, míg szíve Pestre vonzza. Kérlek, ne neheztelj rám, azért a lapért, amit G. P.-val együtt küldtünk; igérem, hogy ezután mással együtt nem írok semmit. Szeretném, ha hamar írnál ez ügyben, nem követve az én rossz példámat." Végülls nem sikerül a terv, marad minden a régiben, illetőleg ezután már helyben alakítják további életüket a volt iskolatársak. Október 7-i levelében már ezt összegezi Kardos Pál: „Gulyás Pali dolga nagyon jól van úgy, ahogy most van. Az apja úgyse engedte volna fel Pestre, ő maga is örökösen habozott. Talán tudod, hogy Juhász Géza is Pestre törekedett, de végül is itt maradt a keresk. iskolában, mint végleges rendes tanár. Most már csak a házasság hiányzik, azzal vége a fényes álmoknak. Sic transit..." De mindez már előre látható volt: az a diákközösség, amely összekötötte az egyetemre indulókat, és a forradalmas hóna-