Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
JEGYZETEK
A föld című regény fordítását utóbb Szabó Lőrincre bízta, aki a regény nagy részét Kardos Pálnak adta fordításra (L.: később). Füzetes vállalatot: Lantos antikvárius kiadásában. Babits bevezető cikke: Magyar költő kilencszáztizenkilencben. Múzsa: A konzervatív irodalmi folyóirat meg is indult Magyar Múzsa címen, Császár Elemér és Pékár Gyula, az ellenforradalmi rendszer kultúrpolitikája reprezentánsainak irányításával. KARDOS PÁL LEVELE SZABÖ LŐRINCNEK. (MTA kézirattárában) Rázárult a vasajtó: Békés István lezárása. Jöhetnek Prágából is levelek: Mandel Pál oda utazott gyógyszerészetet tanulni. Románok elzártak bennünket Pesttől: Békés István emlékezése szerint 1919 kora őszén még utazók vihettek magukkal leveleket, de amikor ez a vállalkozás elszaporodott, a királyi román megszálló hatóságok büntetés kiszabásával lehetetlenítették a kapcsolattartásnak ezt a módját. Temesváron Szemle: L. : Kisnapló. A megszabadulás öröme: Nem politikai értelemben írja, csupán az utazási lehetőséget méltatja, ezt egyértelműsíti egész levelezése. Már nem tartozik ugyan az időrend okán a kötet történetéhez, mégis a jegyzetben jeleznünk kell az MTA kézirattárában lévő levelek alapján a debreceni baráti kör szétválását, átrendeződését, további sorsát. Míg az 1919 őszi, Békés István-tervezte lapterv a budapesti irodalmi élet figyelmét felkelthette, egy későbbi vállalkozás terve már csak jószándékú, visszhangtalan tervezgetés maradhatott: „Mi ugyanis régi álmunkat kergetjük, amely immáron nagyon közelít a megvalósuláshoz. Ezennel bemutatom tehát magamat, mint az 'Akarat' (a cím még nem biztos) szerkesztőbizottságának egyik tagját. Felelős szerkesztő Juhász Géza alanyi, sőt olykor tárgyi költő, munkatársak eddigelé: Béber László, Kincs Elek, Gulyás Pál, Kardos László és Lóránt József." — írja Kardos Pál (1920. december 16-án). Gulyás Pál is ír egy félig önirónikus, félig hitetlenkedő levelet Szabó Lőrinc buzdítására. Utóbb azonban Kardos Pál így kesereg 1921. január 22-én: „A mi lapunk füstbe ment, pedig meg se gyújthattuk. Magam se vettem egészen komolyan a tervet, neked is tréfásan írtam róla, de azért nem kellett volna annyira kicsúfolnod és oly hidegen elutasítanod bennünket." Szabó Lőrinc elutasítása nern a barátság megszakítása volt, csak a realitások mérlegelése. A baráti kapcsolatot főleg Kardos Pállal tartja a Debrecenben maradtak közül, és — amennyiben lehet — az irodalmi életbe is bevonja barátait. 1920 augusztusában Kardos Pálnak juttatja a Király Györgytől kapott feladatot, a Révai kiadó Zola-sorozatában A Föld c. regény fordítását: „Nagyon jól esett, hogy nekünk szántad ezt a dolgot, természetesen el is fogadjuk. Légy szíves, küldd el a francia és német szöveget, s ha van más magyar fordítása is, azt is. Ez utóbbit persze csak végszükségben használnék. Mindezt hamar kérnők, mert az idő kevés. A fordítást nagyobb részben Mariska, kisebb részben én fogom végezni." (nyugtázza köszönettel Kardos Pál 1920. augusztus 4-én). Mint a Barbusse-fordítást Szabó Lőrinc a Schöpflin neve alatt, a Zolát a Kardos-testvérek Szabó Lőrinc nevében készítik. Szeptember 3-án már így írnak: „A fordítás megy, eddig 120 oldal van készen. Eleinte egy kicsit nehéz völt, de most már belejöttünk, naponta egy ívet csinálunk. Még 28 napunk és 22 ívünk van hátra, tehát aggodalomra nincs ok." Szeptember 22-én pedig arról számol be, hogy „nekem még valami 90, Mariskának 50—60 oldal hiányzik. Elsejére okvetlen kész leszek". Egy év múlva Gulyás Pál sorsán lendítendő, szeretné ha őt is felhozhatná Az Est-lapokhoz, Tóth Árpádhoz és önmagához hasonlóan, mint jó gyorsírót. Amikor az ötlettel felkeresi Kardos Pál Gulyás Pált, megtalálja nála azt a lapot, amelyen — a maga tépelődő-ön-
