Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

Dienes Lajos főnökének, Lieberman professzornak az unokahúga; később egy ideig Pátzay Pál szobrászművész felesége. A Czellárra vonatkozó hírek valószínűleg Szabó Lőrinc féltékenységéből táplálkozó intrikus híresztelések voltak. Lojzi: Horváth Lajos, Dienes Kató volt udvarlója. A nekem dedikált Omárt nagyon köszönöm: az egész levél ironikus, távolságtartó; a kérdéses kötetet nem küldte el a költő, ezért tesz szemrehányást; a kötetet majd csak debreceni látogatása idején, a Katalin leánya születése utáni napon, május 20-án adja át, e napon dedikálva (a kötet Dienes Kató tulajdonában). Ferinek írom le: egyetemi tanulmányai befejezéséig Dienes Kató Debrecenben, Czellár Ferenc Budapesten, egymástól távol éltek. Professzorai közül Láng Nándorra emlékezik kedvezően Dienes Kató. Schmidt József és Némethy Géza: budapesti klasszikafilológia professzorok. Walter Pater görög esszéi: Greek Studies, magyarul a Világ-könyvtárban, Sebestyén Károly fordításában Görög tanulmányok címen. Ágneske: Dienes Kató leánya. DEBRECENI VERSEK Az itt közölt versek keletkezési ideje 1915 novemberétől 1918-ig terjed. Nagy részük Dienes Kató tulajdona volt; még a debreceni diákévek idején kapta őket Szabó Lőrinctől. A kéziratokat most a Petőfi Irodalmi Múzeum rendelkezésére bocsátotta. A jegyzetekben feltüntetjük azokat a verseket, amelyek nem a Dienes Kató-anyaghoz tartoznak. A versek nagyrészben a költő kézírásában maradtak fenn. Közöttük egyaránt vannak saját versek és műfordítások, ezeket azonban nem mindig lehet határozottan elkülöníteni egymástól. A verseknek az a csoportja természetesen könnyen azonosítható, ahol a kéziraton egyértelműen jelölve van a szerző és a lefordított mű címe. A továbbiakban kevés biztos fogódzó van, ugyanis stílusukban, motívumkincsükben nagyon hasonlóak ezek a versek, a francia szimbolista költészet hatását mutatják. Műfordításnak, átiköltésnek és saját költeménynek ez a megtévesztő keveredése nem véletlen; nemcsak a példaképek utánzásának fiatal költők esetében gyakori vágya rejlik benne, hanem költői játék is. Szabó Lőrinc „különös kedvtelése volt, hogy eredetit és fordítást még legjobb barátaival is öszszetévesztessen" — emlékszik vissza a debreceni évekre Béber László, kötetünkben is közölt emlékbeszédében. A versek francia címe sem szól egyértelműen amellett, hogy műfordítással van dolgunk. A Le voyage című vers például Dienes Kató és Révész Ágnes visszaemlékezése szerint is — és Babitsot utánzó stílusa alapján is — francia címe ellenére, Szabó Lőrinc verse. A címválasztást így indokolja — szintén a kötetben közölt emlékezésében — Révész Ágnes: „Akkoriban ő már nagy Baudelaire-, Verlaine-rajongó volt s legalább a vers címébe akart egy kis francia illatot bevinni." A verseket a legvalószínűbb keletkezési sorrendben közöljük. A versek jelentős részét a költő maga dátumozta, több esetben (és ezt jegyzetben közöljük) eltérő kézírással, ceruzával van jelölve a dátum: a ceruzás írás többször a költő datálását is átjavította. A ceruzaírás emlékeztet a Dienes Kató írására, de az MTA kézirattárában lévő hagyatékban is hasonló ceruzaírással találkozunk. (Lehetséges, hogy ez a kézirat azok közül való, amelyeket a költő utóbb visszavett Dienes Katótól.) Dienes Kató idézett megjegyzéseit jelen kiadásunk számára készítette. Ezekből az évekből még két nagyobb terjedelmű fordítás maradt fenn: 1917 nyarán prózai fordítást készít Ovidius A szerelem művészete c. művéből, valamint Rudolf Lothar Venus a zöldben című egy-