Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

egyszer igazán e megnyugvás az égi kinyilatkoztatást : dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Óh, tanuljunk meg igazán örülni! A mai napon született Krisztus is érezte a megszentelődés felséges örömét. És ő ezt az örömet kiterjesztette mindazokra, akiknek megtartójuk lett. Elénk állította szent példájában ama kettős parancsát, mely szerint kétségtelenül igen nagy öröm irigység nélkül élni, tiszta szívből örülni örülőkkel, sírni a sírókkal! Bizony K. T. minden igaz szívnek éreznie kell e karácsonyi örömet, éreznie kellene azt, hogy mennyivel megszentelőbb letörleni egy égető könnycseppet, mint együtt üríteni másokkal az öröm tele poharát. Legyünk tehát az összetartásnak akár tárgyai, akár másokkal szemben segítő társai, ismerjük el, hogy a karácsony, mely a Megváltót adta nékünk, mindenkor csak vigasz, erő, örömforrás —, hogy a karácsony adománya mindenkor igazi, nagy öröm nekünk! Ámen. 1916.