Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

SZABÓ LŐRINC LEVELE BÁTYJÁHOZ Debrecen, 1917. január 12. Kedves Zoltánom! Ma kaptuk meg első leveledet mióta elmentél. Igazán örülök sikerült utazásodnak; csak legalább több időt kaphattál volna! Kiss Ferenc itt van Debrecenben, vele beszéltem is, és ő mondta, hogy már megérkeztél Königgrätzbe, mikor ő jött. Ajánlott levelet apu íratott: írjam meg neked, hogy ha megtudod pontosan, hogy mikor fogtok kimenni a frontra, sürgönyözz rögtön neki. Nem tudom miért, mert nem mondta, alighanem még egyszer szeretne látni addig, míg kimégy. (Kérlek, ha pénz kell neked, csak írj neki, mert anyukának nem adta oda a pénzt, nála van biztosan.) Manó (Révész L.), igen melegen többször kérdezősködött irántad; igen megszeretett. Beszélgettünk az útról, amit Pestig együtt tettetek meg. Neki is rosszul esett az elválás egy kissé, — mondta — terajtad is meglátszott, hogy utolsó ismerőseidet hagytad el Pesten. Tegnap is megkérdezte, hogy írtál-e már haza? Derék ember az öreg, mindjobban kezdem én is megszeretni. De még nem tudom, hogy miért? írtam, hogy Kiss Ferenc hazajött. Annak ugyan nem ártott meg a háború! No, de ő egyformán jól érzi magát a patyolatágyban meg a disznóólban. Ma (szombaton) hazajött egy zászlós (Gerlich nevű, ittjárt vmikor, egyebet nem tudok róla) 3 vitézségi éremmel, meg egy vaskereszettel, meg egy lovaglópálcikával. Nagyon megbámultatott. Nem tudom, hogy ismered-e? Borzasztó hamar jött az a hír, hogy a harctérre mentek. Még itthon egy hónapról beszéltünk, és ott már 20-áról járja a fáma. Nem kell megijedni! Jó dolog van ott (azt mondják), jobb mint itthon —, csak az ember bőrére megy a dolog. Az kellemetlen.