Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

zik, akik nem eklektizálnak, hanem megírják rossz verseiket is. A közül a két költőtípus közül, melyet nálunk egyrészt Petőfi, Ady, másrészt Arany, Vörösmarty, Babits alkotnak, ő az előbbiekhez tartozik. Lávaszerűn tör ki belőle szó, rím, ritmus; nem vajúdik, nem javít. Ezért aztán hihetetlenül olcsó és silány zöngeményeket is gyárt, de minden huszadik verse remekmű. Kérlek, egy tény megállapítható: föltétlen tehetség. És — ezt mondd meg Babitsnak, ha érintkezni tudsz vele — olyan lírikus, amilyet Babits régen vár: széles, áradó, kozmikus. Epikus dolgaiban határtalan fantázia, szikrázó szóbőség, intuitív népiesség a jellemző. Ha ezt az embert rá lehet szoktatni arra, hogy töröljön, javítson, csiszoljon, akkor hatalmas író-egyéniség válhat belőle. Fékezhetetlen szóáradása, élesszemű impresszionizmusa, naiv szimbólumai (de mély sejtelmei), atavista ősereje mind költőre vail. Nagyon kedvemre való az egész ember. Bízom benne. Tudod, Lőrinc, hogy nem szoktam csalódni írók felfedezésében. Téged is megéreztetek a tojásban még. * * * Más. Valószínűleg összeköttetésbe tudok jutni Reiter Róberttel is. Persze csak akkor, ha a dolog kész lesz. — Zsolt Bélának megjelent a Tavaszban pár gyönyörű hosszabb verse. Életemet átfogó vers, Idegen halott, A Tél, ha hozzájutsz, figyeld meg. Nekem is lejött egy versem. Nem fontos, nem akartam. Az egyetemre nem járok. Olvasok sokat és Béberrel tanulunk alapvizsgára. — Nemigen járok be a városba, és ha be is megyek, csak a mi embereinkkel beszélek. Űr vagyok a magam szemetén. Nagyon kellenél legalább egy kis időre közénk. Szánd rá már egyszer magad ! Most leteszem a tollat, holnap folytatom. Jó éjt, csókollak baráti szeretetemmel. November 4. kedd éjjel Voltam Nagy Zoltánnál. Két óra hosszat tárgyaltam vele ezeket: Hegedűs (a cég aktívabb, intelligensebb tagja) hazaérkezett. Azonban Nagy Z. előbb Hajdúval tárgyalt, aki kijelentette, hogy Hegedűsek elvileg nem csak helyeselnék a lap-kreációt, hanem kívánatosnak is tartják régebben már, saját érdekükben is. De éppen ezért,