Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

A nagytőkének, a nagytőke centralizmusának és realista irányzatának tendenciái (amint alább még részletesebben látni fogjuk) az úgynevezett konstruktivisták művészetében nyertek megvalósulást. A harmadik társadalmi réteg, a fasiszta kispolgárság — a Dada ha tetszik, fehér, ha úgy tetszik, vörös, zöld vagy bármilyen más tógáját öltötte magára. Ha megkérdezünk egy dadaistát, hogy mi a dadaizmus, azt feleli, hogy ostoba nyárspolgárok, együgyű balgák stb. vagyunk, mivel nincs semmilyen igazság, és ezért ,,ő nem felel önmagáért", „de ha úgy tetszik, be tudja bizonyítani saját igazságát, és a te igazságodat is, és ezeknek az igazságoknak az ellentétét is" stb. „Az a kérdés: mi a Dada . . . dadátlan kérdés ... A Dada nem érthető meg; a dadát át kell élni" — így válaszol például Richard Huelsenbeck a „Dadá"-ról szóló „tanulmányában".* A következőket tudjuk meg tőle. Először is: „az embernek eléggé dadaistának kell lennie, hogy saját dadaizmusával szemben is dadaista álláspontra helyezkedhessek." Ez kissé érthetetlen — de azután megmagyarázza: „Az ember akkor dadaista, ha él." De hogyan él? „A Dada — mondja — a földteke morálja fölött táncoló szellem". Ez már érthető: a burzsoá morál fölött nagyon jól tud táncolni például Mussolini úr. Még csak azt kell megtudnunk, milyen morált tesz a Dada a burzsoá morál helyébe? Huelsenbeck úgy véli, hogy semmilyet, de így ír: „A Dada a buddhizmus amerikai oldala: tombol, mert tud hallgatni, cselekszik, mert nyugalomban van. Éppen ezért a Dada sem nem politikai, sem nem művészeti irány, nem szónokol sem az emberiességért, sem a barbárságért, ... de a cherry brandy flip mellé határozza el magát." íme a „morál fölötti dadaista" morálja, az éjszakai kocsmák lakójának morálja, azoké, a „realistáké", akik a pillanatnak, önmaguknak élnek. Huelsenbeck ezt világosan kimondja: „Aki a pillanatnak él — örökké él", — majd így folytatja: „A dadaista a világ legszabadabb individuuma ... a Dada önmagán alapszik és önmagából cselekszik, épp úgy, mint a Nap, ha felszáll az égre." Itt minden érthető. Már csak két kérdést kell tisztáznunk. Első kérdés: miért ír verset és miért rajzol a dadaista, ha nem ismeri el sem a politikát, sem a kultúrát? „A Dada a kultúra területét választotta ki tevékenysége számára, ámbár éppenolyan jól tudott volna lépni, mint gyarmatárú kereskedő, börziáner vagy kinokoncertdirektor. És „a Dada kultúrellenes propagandafélét űz". A válasz valahogy nem egészen világos, de kétségtelenül dadaista. * Richard Huelsenbeck: Dadaizmus. Ford. Kudlák Lajos. MA, 7. évf. 1922. 54— 56. 1. Az idézeteket itt és a továbbiakban is Kudlák fordítása nyomán adjuk.