Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Második kérdés: miben rejlik a Dada forradalmisága? (Mivelhogy a Dada természetesen „forradalmár", mint valamennyi többi irányzat.) Hallgassuk meg Huelsenbeck válaszát: „A Dadának ölnie kell.. örökre ártalmatlanná kell tennie a polgárt, a teli potykát és lókupecet", vagyis meg kell ölnie a nagytőkést és a „zsidót", hogy restaurálja a fiatal tisztek, miniszteri tanácsosok és a „Chat noire"ból való más urak uralmát. De ebben az utolsó kérdésben az „Oberdada", a német dadaisták pápája, Huelsenbeck, a dadaista stílus árulójának bizonyul. Sokkal jobban válaszol nekünk a holland Mecano egyik számában, a „0,96013. számú kiáltványban" a dadaista I. K. Bonset, aki a többi közt így ír: Névtelen vagyok, nincs rokonságom és jelentőségem. Minden vagyok és semmi. Fütyülök az ifjúságra, amely elég ostoba, hogy higgyen a szerelemben, a művészetben, a tudományban .. . Fütyülök a filozófusokra és a szifiliszesekre, fütyülök a Jézus-marx-istenre . .. Fütyülök, fütyülök, fütyülök minden forradalmi paprika-Jancsira és nikkel-agyvelejükre . . . Ez világos és nyílt beszéd. De nem szabad elfelejtenünk a dadaizmus alapelvét, amely szerint „minden igazság ellentéte is igazság". És ha ennek az elvnek a szemszögéből nézzük idézeteinket, csak a következő matematikai képlet marad: 0 = 0, ahol a 0 = abszolútum. Mert a Dada nem csupán matematikus, hanem filozófus is. Ha „minden" egyenlő a nullával, fejtegeti, a nulla pedig egyenlő „mindennel", akkor magától értetődik, hogy ez a nulla •— az abszolútum. De mivel mind a nullát, mind a „mindent" én figyelem, a minden és a semmi (vagyis az abszolútum) egyenlő az Ên-nel azaz velem. E filozófia szociológiai oldala: ha Én = minden, akkor magától értetődik, hogy az élet minden jelensége csak nekem születik. Kiderül tehát, hogy a dadaizmus, amelyet korunk legérthetetlenebb jelenségének tartanak, a valóságban módfelett egyszerű valami. Utolsó megnyilvánulása annak a szélsőséges individualizmusnak, amely a városi kispolgárság egyéni termelésének és szabad kereskedelmének bölcsőjében született. Most még néhány szó a dadaisták „költészetéről", „irodalmáról". A tartalom, a logika stb. szempontjából egész „belletrisztikájuk" természetesen érthetetlen. De ez az álláspont egy dadaista mű-