Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

A zeriitistáknak csak kisebb része — élükön Bosko Tokin horvát költővel és irodalmárral — „maradt el" e „fejlődés" mögött, és kezdett közeledni a p**oletárforradalom álláspontjához. De a jugoszláv burzsoázia fehérterrorja arra kényszeríti ezt a csoportot, hogy tartózkodjon az aktív tevékenységtől. 6. Az új cseh irodalom Csehszlovákia, amely mint állam csak 1918-ban alakult meg, számunkra példája lehet annak, hogyan alakulnak ki az irodalmi-ideológiai erők egy új államban. Ezért lesz érdekes szemügyre vennünk az új cseh irodalom fejlődését. A cseh nép gazdasági és ideológiai életének általános fejlődése a legnagyobb mértékben eltér a csehekhez hasonlóan ugyancsak gazdasági és politikai elnyomatásban élő más népek fejlődésétől — nem szólva a kis szláv népek (a szerbek, a szlovákok stb.) szintjéről, amelyek a fejlődés útján messze elmaradtak a csehek mögött. Ez a különbség rögtön világossá válik, ha figyelembe vesszük, milyen helyük volt a cseheknek a társadalmi termelésben. Noha a cseh területek mintegy 50 százaléka agrárvidék, a csehek gazdasági életében különösen nagy jelentőségű volt az ipar és a bányászat. Ily módon a kulturális szintnek is automatikusan emelkednie kellett, és ezért a cseh társadalom ideológiai termékei is magasabb fokon álltak, mint a többi kis szláv népé. Másrészt azonban ez a helyzet a cseh kultúra jellegét is meghatározta. Az ideológiai értékek termelése terén két társadalmi kényszerítő erő hatott: egyrészt a nemzeti elnyomás kényszerítő ereje, másrészt az osztályelnyomásé. A társadalmi erőknek ezt a viszonyát jól kifejezi a cseh irodalom, s különösen markánsan a 20. század elejének irodalma, amikor a cseh proletariátus már öntudatos osztállyá válik. Az új cseh irodalom tehát a forradalmiság jegyében született. Ez a forradalmiság különféle formákban fejeződött ki aszerint, hogyan hatottak benne a fentebb említett társadalmi erők, valamint a nyugat-európai kultúra hatásai. A forradalmiság formáit tekintve a kilencszázas évek elejétől kezdve a cseh irodalom három úton haladt: Az írók első csoportja azt tekintette céljának, hogy a nemzeti felszabadulás költője és harcosa legyen. E költők többsége úgy cselekedett, mint a nagy nemzeti költőnek, Jaroslav Vrchlickynek a követője, aki mindmáig a nemzeti költészet eszményképe. De az új