Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Irodalmi és művészeti irányzatok
,,A Die Aktion harcol a szovjet rendszer megvalósításáért, az AAU-kat* felölelő gyári szervezetért; a pártsejtek lerombolásáért, amelyek megosztják a proletár tömegeket". Azok közül az írók közül, akik a Die Aktion tagjai voltak, a forradalmi proletariátus oldalára csak Franz Jung állt át, aki agitációs irodalmat művel, és Yvan Göll, aki karikatúrákat rajzol és költeményeket ír Georg Grosz stílusában. Az első csoport szépirodalmának és általában irodalmának politikai tartalma szocialista jellegű és forradalmi formájú volt. A második és a harmadik csoport, az aktivisták és a félaktivisták csoportja, igyekezett megőrizni önállóságát nemcsak pártszempontból, hanem politikai tekintetben is. Nem „szocialisták" ők, hanem „szociális emberek"; eszményüknek semmi köze sincs a proletár forradalom eszményéhez, a forradalmi, felemelkedő burzsoázia különféle filozófusainak eszményeivel van rokonságban. Friedrich Wilhelm Schelling például ezt írja a Naturphilosophie-ban: „Az Ember — teremtő cselekvés". Ebben a mondatban benne van az aktivisták világnézetének magva. Az aktivisták más szavakkal ugyanezt mondják. Az Ember — teremtő cselekvés, a teremtő cselekvés pedig minden. Minden az ember jelentőségétől és boldogságától függ, nem pedig az államtól (Kurt Pinthus). Az „élet" jobbá tételének elve tehát nem más, mint magának az embernek a „jobbá tétele", minden „teremtő cselekvés" egyesítése. Ez az aktivisták „politikája". E politika módszerei a következők: elsősorban az egyén tökéletes, megfeszített aktivitása; továbbá, az embert, aki a tudomány és a technika segítségével úr a természet fölött, meg kell tanítani arra. hogy uralkodjon önmaga fölött. Ezért az aktivista irodalom témája az Ember, aki önmaga ellen lázad, vagyis mindazon különféle fogalmak, eszmék, képzetek ellen, amelyek annak következtében alakultak ki benne, hogy helytelenül viszonyul egyrészt „önmagához", másrészt az univerzumhoz, a kozmoszhoz, az élethez. (Ez a lázadás a „szabad emberért" folytatott harchoz szükséges.) Mert a szabad ember létének fő feltétele — gondolkodásának,.erkölcsének egyneműsége. Az aktivistáknak ez az irreális, metafizikus „politikája" a kapitalista társadalom reálpolitikája szempontjából egyáltalán nem veszélyes. Az aktivisták egyetlen jelentősége, hogy az irodalomban megtörték az esztétika uralmát. Mozgalmuk mégis arra ingerelte a régi esztétákat és irodalmárokat, hogy háborút indítsanak ellenük. Ebben a tekintetben a legjellemzőbb jelenség Thomas Mann-nak * AAU — Allgemeine Arbeiter-Union