Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

(az aktivista Heinrich Mann bátyjának) a könyve: Betrachtungen eines Unpolitischen (Berlin 1922.) — Egy apolitikus töprengései. Thomas Mann kétségbeesetten kiált fel, mert úgymond, a politika elpusztítja az esztétikát és az egyéniséget. Az erkölcs és az esztétika — s ezért az irodalom is — szerinte fölötte áll minden politikának; s mindazok az irodalmárok, akik politikát igyekeznek bevinni az irodalomba, életünk legnagyobb értékét pusztítják el. Thomas Mann azonban fölöslegesen ijedt meg. Az aktivisták nem pusztították el ezt az értéket, és főleg nem pusztították el az egyéniséget. Lerombolták a régi esztétikát, hogy megteremtsék az új esztétika szintézisét; „kozmikus", „univerzális" vagy „kollektív" egyéniségük pedig éppenséggel kitágítja, megsokszorozza az individualizmus régi formáit. „Forradalmiságuk" (azaz forradalmi frazeológiájuk) is teljesen veszélytelennek bizonyult. Amikor a proletár forradalom hulláma elérte Németországot, rögtön világossá vált, hogy a forradalom — az osztály ügye, és hogy a forradalmi tömegek egyelőre meg tudnak lenni az aktivisták „kozmikus szerelme" nélkül is. Az aktivisták nem állták ki a forradalom próbáját. Hogyan is állhatták volna ki a maguk társadalmi és ideológiai örökségével? Útjaik elváltak. Néhányan közülük (például Johannes R. Becher, az igen tehetséges költő) eljutottak az osztályállásponthoz, a többiek pedig, élükön a leginkább misztikus Franz Werfellel, elmerültek az „aktivizmus" menthetetlenül metafizikus formáiban. De az aktivizmusnak ez az utóbbi fajtája már nem irodalmi mozgalom, csupán irodalmi modor, élettelen irodalmi iskola. 3. A magyar aktivisták A magyar aktivisták irodalmi és művészeti mozgalma egyrészt Magyarország kicsiny volta, másrészt a magyar nyelv csekély ismertsége folytán természetesen nem volt olyan jelentőségű, mint például a német aktivistáké vagy a francia fiataloké; mégis valamelyest részletesebben elemezzük munkáikat, mint kellene, figyelembe véve fejlődésük sajátosságait. A történelmi fejlődés során ugyanis Magyarország három év alatt két forradalmat élt meg és utána egy ellenforradalmat, a fehérterror legbestiálisabb formáival: így a magyar aktivizmus végigjárta a fejlődés minden lehetséges fázisát, és történetével az aktivizmus legszemléltetőbb példáját adja. A fiatal irodalmárok első csoportja, amely a futuristák, Walt Whitman és Verhaeren befolyása alatt állt, 1915-ben alakult meg.