Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Mi lehet az irodalom tartalma? A kérdésre egyszerű a válasz: az Ember. De az Ember, nem pedig a pocakos burzsuj, nem a kokott vagy a burzsoá irodalom más effajta „hőse". Az Ember, aki utolsó eszményképe az egyrészt „monumentális", másrészt „erkölcsös" életnek. Az Ember, de nem mint meghatározott realitás, hanem mint meghatározott cél. Ahhoz azonban, hogy elérjék ezt a célt az irodalomban, hogy forradalmasítsák az irodalmat (amelynek segítségével „végbemegy a társadalmi forradalom is"), módszerre van szükség. A módszert illetően az egész ifjúság megegyezett abban, hogy mindenekelőtt a világszemlélet apolitizmusa ellen kell harcolni, vagyis arra van szükség, hogy az irodalomnak politikai érdeke, politikai jellege legyen. („Politisierung der Kunst" — mondták.) Magától értetődik azonban, hogy ez a megállapítás nem kielégítő; benne rejlik egy másik kérdés is: milyennek kell lennie ennek a „politikai jellegnek", milyen ez a „politika"? S e kérdés eldöntésekor szétváltak a fiatal irodalmárok útjai. Eleinte ugyan mintha még egyetértettek volna abban, hogy e politikának „aktívnak" kell lennie, de az aktivitás mégiscsak többféle lehet; és ekkor véglegesen világos, határozott álláspontra kellett helyezkedniük. Ez azonban már az imperialista háború alatt történt. Pfemfert csoportja (Ludwig Bäumer, Albert Ehrenstein, Karl Ölten, Yvan Göll, Ludwig Rubiner, Franz Jung), a Die Aktion, a forradalmi szociáldemokrácia, Karl Liebknecht álláspontját tette magáévá; az „aktivisták" „hivatalos" csoportja (Kurt Hiller, René Schikele, Johannes R. Becher, Franz Werfel) az „egyetemes emberi politika", a „kozmikus szerelem" politikájának zászlaját emelte magasba, a többiek pedig (Walter Hasenclever, Gottfried Benn, Heinrich Mann) egyelőre igyekeztek tartózkodni a döntéstől, illetve megteremteni az új szocialista irodalom és az aktivizmus valamilyen szintézisét. Valamennyien azonban szervezett, eleven mozgalmat akartak létrehozni, amely kiterjeszti befolyását a társadalomra is, hogy felkeltse az emberek politikai vagy „emberi" aktivitását. Mint olyan irodalmi mozgalom, amely bizonyos társadalmi hatással is rendelkezett, a legerősebb a Die Aktion című folyóirat csoportja volt. A csoport programja, mint már említettük, közel állt a szociáldemokrácia balszárnyának programjához. A Die Aktion jellege propagandisztikus, forradalmi volt, az országban kialakult általános helyzethez mérten igyekezett magát minél markánsabban kifejezni. Legfőbb céljának az ifjúság világnézetének szocialista nevelését, és