Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Irodalmi és művészeti irányzatok
között, de az irodalom itt sem az általa kijelölt úton fejlődött tovább. Az irodalomba „új vért" a fiatal nemzedék ömlesztett, az, amelyről az imént volt szó. Németországban ugyanis bizonyos mértékig más volt a helyzet, mint másutt. Nyugat-Európa más országaiban az irodalom új irányzata (amelynek lényege a lázadás, az osztályokon kívüliség és a „szellemi forradalomban" való vallásos hit) az imperialista háború alatt fejlődött ki. Németországban viszont ugyanez az irányzat már a háború előtt megfigyelhető. Ennek nagyon egyszerű az oka. Egyfelől a fiatal és a régi nemzedék érdekei közti társadalmi ellentét, másfelől a kispolgárság és a kapitalista, imperialista állam közti ellentétek Németországban élesebbek voltak, mint Franciaországban, ahol viszonylag elégséges egyensúlyban volt a kispolgárság és a nagytőke, mert a nagytőke részvényeinek jelentős hányada a kispolgárság kezében maradt, vagy Angliában, ahol a kispolgárság rétege gazdag volt Németország kispolgárságához képest, és ahol a gyarmatok kizsákmányolása széles lehetőségeket biztosított a fiatal nemzedék megélhetéséhez. Németországban a kispolgárság nem érte el azt az anyagi szintet, amelyet műveltsége „megkövetelt"; az értelmiségi fiatalság nagy tömegei szegénységben éltek. Másik fontos mozzanat, hogy itt mind az államéletben, mind a társadalmi életben túl erőteljesen nyilvánult meg, a militarista fegyelem uralma. A fegyelem, kiváltképpen a szigorú militarista fegyelem, egyáltalán nincs összhangban a kispolgárság anarchista, individualista világszemléletével, és a személyi szabadságról való elképzelésével. Ez a fő oka annak, hogy Németországban az ellentétek előbb kiéleződtek, mint más országokban, és hogy a német fiatalság jelentkezett először „a forradalmi irodalomban". A német irodalomban a „forradalmi" fordulat Heinrich Mann munkásságához fűződik, de az új irodalmárok mozgalma a valóságban 1910—1913 folyamán kezdődött. Ekkor kezd dolgozni Carl Sternheim, Franz Werfel, Walter Hasenclever, Johannes R. Becher, Gottfried Benn és több más író, ekkor alapítja meg harcos folyóiratát Franz Pfempfert (Die Aktion), és ekkor kezdenek jelentkezni az „újoncok", Kurt Hiller, Kurt Pinthus, Franz Jung, Ludwig Bäumer, Leonhard Frank, Yvan Göll és mások. Legelső és legfőbb céljuk, hogy helyreállítsák az irodalom rangját, tartalmát, azét az irodalomét, amely a formalizmus, a l'art pour l'art és a „tartalom" szélsőséges dekadenciája közt ingadozott.
