Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

A kispolgár elemi jogainak ezt a megsértését persze nem sokáig leplezték a „hazaszeretet" stb. szólamai. Minél inkább kiterjedt a háború, minél súlyosabb lett a hadihelyzet, a kispolgár szükségképpen annál inkább húsbavágóan érzékelte osztályérdekeit. A saját osztályálláspontján állva kellett igent vagy nemet mondani megváltozott helyzetének kérdésére. Csak két lehetőség maradt számára: vagy javít társadalmi helyzetén korrupció, protekció és panama révén és hadimilliomossá, tőkéssé válik, vagy fellázad. Ez a kérdés egyik oldala. A kérdés másik oldala pedig, mint ismeretes, az, hogy a fiatal nemzedék mindig hajlamos az úgynevezett „forradalmi" kilengésekre. Ezek általában minden ifjúság anyagi helyzetét és lelkiállapotát fejezik ki, minthogy az „életbe", a társadalomba kilépő ifjúságnak megfelelő helyzetet kell kivívnia magának. Ez a szokásos harc a régi és az ifjú nemzedék között. S ez annál élesebb formákban nyilvánul meg, minél súlyosabb a válság az adott társadalomban. Minthogy az imperialista háború időszaka a társadalmi válság végletes megnyilvánulása volt, ebben az időszakban a régi és az ifjú nemzedék ellentéte végletesen kiéleződött. S ekkor a történelmi szempontból szükségszerű kispolgári lázadó szellem megtalálta emberanyagát, nevezetesen a kispolgári ifjúságot. Az elégedetlen ifjúság, amely természetesen nem látta a társadalmi erők valóságos, anyagi viszonyait, lázadásához osztálya forradalmi hagyományainak tárházában talált fegyvert. S hamarosan újraéledt az enciklopédisták egész frazeológiája, Schelling, Schlegel, Feuerbach, Hegel, sőt Stirner és mások filozófiája. Ismét előkerültek a szabadság régi jelszavai: „a bensőleg szabad ember", „a kozmikus ember", „az élet gyönyöre" stb. Hallhattunk „a forradalom szelleméről", amely „egységes és örök", mint az emberiség. Harcot hirdettek „az egyénen belül, a matéria ellen, az egyéniség felszabadításáért és az egyének testvériségének megteremtéséért". (L.: Yvan Göll idézett cikkét a 30. lapon.) így került a korszak előterébe a kispolgári ifjúság (1.: Az aktivizmus eredete című 2. sz. ábrát.) De a fiatal lázadóknak ez a kispolgári csoportja természetesen semmiképpen sem tudta megkerülni a másik társadalmi osztály, a proletár osztály kényszerítő erőinek valóságát. Érzékelnie kellett, hogy a győzelem érdekében ki kell érdemelnie a proletariátus rokonszenvét és „segítségét". Tudta azonban azt is, hogy a kispolgár érdekei, akitől csak az egyéni szabadságot vették