Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
A másik aktus, e felfogás szerint, ,,a műalkotás művészi erényeinek elemzése" volt, de ezt az egykori gyakorlat rendszerint elhanyagolta, vagy ha vállalkozott is rá, nem tudta az első aktussal való szerves kölcsönhatásban kimunkálni. 20 A szociológiai iskola a művészt osztálya szószólójának tekintette, aki az osztály pszichikumának és ideológiájának a közvetítésével szolgálja annak érdekeit. (E nézetek elsősorban V. P. Friese munkásságában jutottak kifejezésre, ő alkotta meg magát az úgynevezett pszicho-ideológia terminust is.) Ami a művészet társadalmi funkcióját illeti, azt a korabeli szakirodalom — A. A. Bogdanov és N. N. Buharin nézetei nyomán — kétféleképpen értelmezte: vagy az osztálypszichikum — az osztály elé tűzött végcél irányában történő — megszervezését tartotta feladatának, vagy pedig azt, hogy egyensúlyt teremtsen az adott osztály pszichikuma és ideológiája között. Arról, hogy az alkotásokból desifrirozott osztályérdekek — vagy más kifejezéssel: a pszichikai és ideológiai elemek —, milyen művészi eszközökkel, hogyan és milyen szinten valósulnak meg, arról nagyon kevés szó esett. Hiszen Plehanov irányadó tanulmányai is legfeljebb azt mondták ki, hogy az író ne ,,a logika nyelvén", hanem a „képek nyelvén" fejezze ki mondanivalóját. 21 A mai Európa művészeté-nek megítélésénél akkor járunk el történelmileg helyesen, ha Mácza teljesítményét a marxista esztétika egykori állapotához, és nem mai eredményeihez viszonyítjuk. 22 Ilyen vonatkozásban már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a szociológiai iskolához Máczát legfeljebb az alapkérdés: a művészi jelenségek társadalmi desifrirozásának a szándéka fűzi. Felhasználja ugyan az iskola bizonyos tapasztalatait, de elemzéseit alapvetően más, differenciáltabb módszerrel végzi el, s azokból — a maga korában — egészen újszerű következtetéseket von le. A különbségek deklaratív megfogalmazását azonban Mácza a könyv megírása idején nem tartotta szükségesnek: úgy vélte, elég, ha műve önmagáért beszél. „Azok, akik figyelmesen olvasták könyveim — mondta 1931-ben egy vitaindító előadásában — valószínűen észrevették, hogy azokban egész sor olyan állítás van, amelyekben eltérek Plehanovtól ; erre azonban sohasem utaltam ... Plehanov néhány tételével való egyetnemértésem ellenére úgy tartottam, 20 I* : uo. 21 L. : 19. jegyzetet. 22 Mácza munkásságának kellő ismerete nélkül mondott például igaztalan megállapításokat A szovjet esztétikai gondolat fejlődése a forradalom első évtizedében című tanulmányáról Miklós Pál, aki majdhogynem a konzervativizmus vezéralakjaként mutatja be Máczát. L.: Helikon 1968. 549—551. 1.