Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Botka Ferenc: Előszó

Mácza és a szociológiai iskola Az előszó ugyan szerényebben fogalmaz. Mácza, úgymond, könyve elé azt a feladatot tűzte, hogy egyrészt bemutassa: „hogyan tükröződtek vissza a Nyugat új művészetében és új irodalmában a kapitalista társadalom ellentmondásai, a kispolgárság, a nagytőke és a proletariátus érdekellentétei", vagy másfelől megközelítve a kérdést: hogyan idézte elő „bizonyos osztályok törekvése (esetleg több osztály törekvéseinek szintézise) az iskolák és irányzatok különféleségét."

17 A mű ennél jóval többet nyújt, de mielőtt erre rátérnénk, álljunk meg egy pillanatra magánál a kérdésfeltevésnél. A művészi jelenségek szociális desifrirozásának a gondolata — egyike a szocialista ideológia legrégibb kísérleteinek, amelyek célja egy új, marxista esztétikai rendszer megteremtése volt. Kérdésfeltevéseinek, gyakorlatának a kidolgozása az úgynevezett szociológiai iskolához fűződik, amely a húszas évek közepén a marxista esztétika uralkodó irányzata a Szovjetunióban. A vele való megismerkedés döntő szerepet játszott Mácza nézeteinek s A mai Európa művészete koncepciójának a kialakulásában. — Éppen ezért — ha csak vázlatosan és utalásszerűén is, de — érintenünk kell az iskola megközelítési módszerét, esztétikai normáit, hogy azok ismeretében objektíven ítélhessünk Mácza tudományos teljesítménye felől. Bármennyire is különösnek tetszik, de tény: a húszas évek elejénközepén a Szovjetunióban szinte még teljesen ismeretlenek voltak Marx és Engels művészetelméleti, esztétikai gondolatai; de még Leninnek az irodalommal kapcsolatos megnyilatkozásait sem gyűjtötték egybe. Az elméleti és esztétikai irodalomban G. V. Plehanov nézeteit idézték a legszélesebb körökben, s a szociológiai iskola is az ő nevét tűzte zászlajára.

18 Plehanov nyomán ez az irányzat az elemzett mű társadalmi genezisének a kimutatását tartotta fő feladatának, annak felderítését, hogy az alkotásban kifejezésre jutó ideológia melyik osztály érdekeit képviseli. Az iskola gyakorlata szerint a marxista kritika két aktusra bomlott. Az elsőt abban látták, hogy „az adott műalkotás eszméjét a művészet nyelvéről lefordítsák a szociológia nyelvére, hogy megtalálják azt, amit az adott irodalmi jelenség szociológiai ekvivalensének nevezhetünk."

19 " L. : kötetünk 27. 1. 18 A húszas évek szovjet esztétikai tudatának összefoglalóját 1.: Mácza János: Esztétika és forradalom. Bp. 1970. 201—309. 1. 19 G. V. Plehanov: Irodalom és esztétika. Bp. 1962. 15. 1.