Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Ami bennünket elsősorban érdekel ebből az egész elméletből, az a szerző általános törekvése. A szerző ugyanis hangsúlyozza, először a művészet gyakorlati feladatát, másodszor pedig az építészet óriási jelentőségét minden centralisztikus társadalmi korszakban. Magától értetődik, hogy nem az építészet határozza meg a korszak jellegét és az emberek jellemét, amint Scheerbart véli, de mégis valami olyasmit vett észre, amit kortársai nem láttak. S meg kell mondanunk, hogy alapgondolata jelentős szerepet játszott a legújabb művészeti áramlat, a konstruktivizmus kialakulásában. Most már teljesen tisztán kirajzolódik előttünk annak a fejlődésnek a képe, amely a konstruktivizmushoz vezetett. E folyamat szociológiai oldala a következő: 1. Annak elismerése, hogy a művészet fejlődésében jelen vannak az ipari-kereskedelmi nagytőke kényszerítő erői (Scheerbart). 2. A művészet társadalmi szerepének és hasznosságának az aláhúzása, s a művészet fejlődési útjának kijelölése az ipari termelés vonalán (Léger: A gépek esztétikája). 3. Néhány materialista elv elismerése az új művészet szintézisében (Ozenfant és Le Corbusier: A puristák esztétikája). E fejlődés formai oldala a következő: 1. Az elvont geometriai formák reális kölcsönhatásainak tanulmányozása mint a kubizmus következménye (A puristák esztétikája). 2. Annak tanulmányozása, hogy az elvont geometriai formák milyen reális viszonyban vannak a termelési élet „geometriai rendjével" (A gépek esztétikája). 3. Az üveg mint új építőanyag és az építészet mint a művészetek központi ága (Scheerbart). 4. Az általános eredmény: a tárgyak elismerése a művészetben. Ha most összefoglaljuk mindezeket a jellegzetességeket, megkapjuk a konstruktivizmus általános jellemzését. Mert hiszen mi a „konstruktív elv" a művészetben? Nem más, mint a művészet átalakítása a tárgyak reális fő formái talaján nem a kompozíció révén, hanem a tárgyak matematikai és mechanikai kölcsönös viszonyai segítségével. Amikor a művész eddig képeket festett, emlékműveket alkotott vagy épületek tervrajzait készítette, esztétikai egyensúlyra törekedett (kompozíció), esztétikai formákat alkalmazott stb. Az új, kapitalista korszak új művésze gyakorlati, közhasznú tárgyakat épít és készít, illetve elkészíti ilyen tárgyak terveit. Az új művész képzőművész, technikus, mechanikus és építész. Az ő szemében a mozgás nem esztétikai szépség, mint a futurista szemében, hanem mechanikai vagy fizikai folyamat, amelynek