Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila
A Korunk üdvözli az új magyar folyóiratot, bár Gaál Gábor kezdettől tudja, hogy megfogyatkozott számú magyarországi munkatársai kéziratain a Szép Szó-val is osztoznia kell. 32 Először Méliusz József ismerteti a Szép Szó-t és a „valódi realizmus jegyében" megújuló GondoZaí-ot a Korunk 1936 júniusi számában. „A Cserépfalvi könyvkiadó kiadásában megjelenő Szép Szó-t — írja — Ignotus Pál és József Attila jegyzik, mellettük Fejtő Ferenc, Déry Tibor, Hevesi András, Németh Andor stb. dolgoznak s ez az összetétel máris utal a lap ,városi' jellegére, mintegy az új népiesség ellenpólusaként. Ignotus Pállal szemben, aki az ,új liberalizmus' jogaira hivatkozva áll ki, a többi vezető munkatársak kevés kivétellel — megjárták már a marxizmus öbleit is. Ignotusszal a szabadság és a demokratikus humanizmus követeléseiben valamennyien találkoznak." Méliusz végül, a Szép Szó „irányáról" szólva, idézi József Attila programadó szerkesztői üzenetének néhány sorát: „Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hírünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern magamagát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot." A Korunk következő, július—augusztusi számában Remenyik Zsigmond ismerteti a Szép Szó első tematikus számát (Mai magyarok régi magyarokról). Véleményét így összegezi: „Babits Széchenyi arcképe, József Attila bevezető Ódája (A Dunánál — T. J.) és Málnási Ödön Werbőczije adják meg a kötet jelentőségét." Érdemes megjegyeznünk, hogy Gaál Gábor — levelezése tanúsítja — Remenyik jegyzetét csak hosszas habozás után közölte, mivel a Szép Szó egyáltalán nem foglalkozott a Korimfc-kal. A Korunk említett nyári számában Méliusz József is leírja József Attila nevét, Négy verseskönyv-ről szóló bírálatában: „A Nyugat költői között serdült Berda József utolsó kötetében (Indulat, Magyar Téka kiadása Szeged), egyenletes ritmusba kötött verseiben már a József Attilánál is ösmert gamines, fölényes hangot üti meg, mely a világirodalomban Villon óta minden ellentmondásokkal fűtött kor költőiben feltámad. De míg József Attilánál ez a személyes gyökerű hang a líraiságban oldódik egyénivé, addig Berda József kemény, szinte németes tudatossággal támasztja alá költői magatartását hedonista árnyalatú anyagéivűségével." 32 Az új folyóirat „elvonó" hatását jól érzékeltetik Gaál Gábor Remenyikhez írt levelei: „Érdekelne egy hosszabb levele az ottani lapviszonyokról. Mi van a Gondolattal? Szép Szóval? Hogy élnek? Hogy prosperálnak? Gyönyörűségesebb-c azokat csinálni, mint a Korunkat? Nagyon lekötelezne, ha ezekre vonatkozólag mielőbb írna." (1937. február 17.) „Különben pedig szemrehányást teszek önnek és minden pesti embernek, aki valaha írt vagy írni akart a Korunkban. Szemrehányást azért, amiért mellőzik, kerülik a Korunkat. Amiért ülök itt, egyedül, reménytelenül és könyörgök, mint egy javasasszony a beteg, jó kéziratokban mindinkább szűkölködő Korunk felett." (1937. március 5.)
