Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban

előző években kétségtelenül baloldali, a marxizmussal rokonszenvező, általános tájékozódásban mégis eklekticista vonásokkal induló szemle ebben az évben vált következetesen marxista megalapozású szellemi műhellyé." Ebben az esztendőben lesz Dienes László mellett a lap társszerkesztője (majd 1931-től szerkesztője) a Magyarországról a Tanácsköztársaság leveretése után emigrálni kényszerült — végül Romániában letelepedett — Gaál Gábor. A kommunista meggyőződésű fiatal irodalmár —, aki már előzőleg aktív tagja volt a Galilei-körnek — a Tanácsköztársaság kikiáltása után először a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott Antal Márk mellett, mint a tanterkészítő bizottság előadója — az új tantervek véglegesítésén, bevezetésén. (Czóbel Ernőnek, a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége tanítói szakosztálya megalapítójának kezdeményezésére ugyanis a reformprogram, az új tantervek kidolgozása már 1918 decemberében elkezdődött és 1919 márciusára az új tantervek már nagyjában el is készültek.) Gaál Gábornak a pedagógia kérdései iránt tanúsított érdeklődése tehát nem akkor kezdődött, amikor 1929-ben a Korunk társszerkesztője lett. Tanárként kezdte pályafutását Balázs Béla is, akinek a nevéhez — ugyancsak 1929-ben — a Korunk első jelentős pedagógiai vállalkozása fűződik: N. Ognyev Kosztya Rjabcev naplója című — immár klasszikusnak tekinthető — pedagógiai regényének magyar fordítása, amelyet ugyancsak Balázs Béla előszavával a Korunk folytatásokban közölt. (Az 1926 és 1928 között készült diáknaplót már 1928-ban elemzi és részleteket is közölt belőle a 100%; az első teljes magyar fordítás érdeme azonban Balázs Béláé.) A pedagógia iránt az érdeklődést Balázs Béla a szülői házból hozta magával. Apja haladó gondolkodású újító tanár volt, tanítónő volt az édesanyja is. Balázs Béla pedig — miközben Kodállyal és Bartókkal népzenekutató útjaikon az országot járja és Lukács Györggyel folytat filozófiai vitákat — magyar—német szakos tanári oklevelet szerez, külföldi tanulmányútjai után pedig a Wesselényi utcai, majd az Egressy úti polgáriban tanár, azután 1913-ban a Pedagógiai Könyvtár könyvtárosa lesz. Innen szervezi 1917-ben a Szellemtudományok Szabad Iskolájának előadássorozatait, ahol Fogarasival, Lukács Györggyel és másokkal együtt előadásokat is tart. Ennek az előadássorozatnak — amelyet azután Szabó Ervin is támogatott — mint ezt Balázs Béla életrajzírója, K. Nagy Magda megállapítja: „ ... igen fontos szerepe lett mind az őszirózsás forradalom, mind a Tanácsköztársaság irodalmi-filozófiai előkészítésében."

1 A Tanácsköztársaság idején Balázs Béla, Lukács György mellett, 1 K. Nagy Magda: Balázs Béla világa. Bp. 1973. 209. 1.