Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

nak. A téma „dokumentum ereje" egyben „törvényerejű" is: a valóság összképét, a történelem folyamatát is érzékelteti. Azt, hogy a Korunk munkatársai milyen korán felismerték a szovjet irodalom legjobb alkotásaiban a marxista társadalomszemlélet e sarkalatos tételét, az Antal János egy 1928-ban megjelent kritikájában is nyomon követhető. Az egyén csődje című írás, amely Hja Ehrenburg Mihail Lükov című regényét elemzi, mesteri módon érez rá a regényben az egyes és általános, a jelenség és törvény dialektikus kapcsolatára. Antal értelmezése szerint a regény címadó hősének tragédiája, hogy nem volt képes együtt haladni a történelmi fejlődés folyamatával. Magával ragadja a forradalom lángolása, a fegyveres harcok romantikája, de nem tud beleilleszkedni a fegyverzajt követő „szürke" építőmunkába. Belekeveredik az új gazdasági politikát kísérő zúgkereskedelembe, majd börtöne magánya elől — öngyilkosságba „menekül". A magyar kritikus Ehrenburg regényében „a dolgok szakadatlan változásáról" szóló marxi tétel megjelenítését látja, azt, hogy a társadalom egyes tagjai ezen „általános mozgásból nyerik képüket"; s megfogalmazza azt a felismerést is, hogy az egyes ember képességeinek, egyéniségének szabad kibontakoztatása csak „az idő keretében elhelyezkedve" biztosított. Michail Lükov sorsa „negatívban" nyújtja e felismerés igazságát. De hozhatunk az ellenkezőjére is példát. Szerafimovics és Gladkov regényeit elemezve Fábry Zoltán említett tanulmánya a kép „pozitív" változataiban mutat rá a rész és egész, az egyén és a forradalom harmonikus kapcsolatára, s további lépésként arra is, hogy e kapcsolat záloga: a tudatos társadalomlátás; úgyis mint az egyén, s úgyis mint a szocialista irodalom kibontakozásának alapvető feltétele. Ez a momentum egyben szemléletesen bizonyítéka annak, hogy az Üj valóság — új irodalom koncepciójában szóhoz jutó tényszerűség milyen messzemenően túlmutat a Neue Sachlichkeit szenvtelen objektivizmusán. A szovjet irodalom nemcsak a puszta valósághűség példáját adta Fábry számára, hanem — annak szerves részeként — a tudatos elem jelenlétét is, amely egységben láttatja a társadalom, a történelem mozgását, s „a forradalmi öntudatot forradalmi folyamatossággá, keringő vérré, organikus művészi alkotássá képes átlényegíteni". VALÓSÁGHITEL ÉS POLITIKUM Hogy a Neue Sachlichkeit meghaladásában milyen fontos, argumentativ szerepe volt a szovjet irodalomnak, az nemcsak Fábry Zoltán tanulmányából látható. Az 1930-ban Berlinben élő Balázs Béla