Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - K. Nagy Magda: A Korunk és a munkásmozgalom

zófiai, világnézeti kételkedéseik napvilágra kerülhettek, azonban csak első lépést jelentett a csoporttá szerveződés, a fórumalakítás terén. 1928—29-ig mindenki „a magáét fújta", s alig figyelt a szomszédjára. A hét év alatt felgyűlt szenvedélyek, társadalom- és emberalakító igények kaotikusan érvényesültek. Egymást keresztező vélemények, egymásnak ellentmondó eszmények, érvek dzsungelében a szerkesztő is csak a legnagyobb erőfeszítéssel tehetett volna igazságot. Nem hiába Freud volt a listavezető a modern próféták közt a húszas évek közepén a haladó polgári értelmiségnél — legfeljebb egy-egy Buddha, Gandhi, majd később Eeinstein, Sombart, Spengler sorakozott fel mellé —, a legtöbb cikkíró „kiírta magából" a sérelmeket, vonzalmakat, vágyakat. Még a gazdasági élet jelenségeit, vagy a társadalom meghatározó vonásait is „pszichoanalitikus eljárásnak" vetik alá. Amerika tudatalatti kollektivizmusa (1927 október), szól az egyik cím, Gyermekek tömeglélektana (1927 július—augusztus) így a másik. Ember legyen a talpán tehát, aki e két évben a Korunk-ban megjelentetett eszmékből, elvekből, világnézetekből fel tudja „építeni" — mint ahogy Dienes várta a Bevezető-ben — „saját belső világnézetét". Szabolcsi Miklós előadása tematikusán is kitér a Korunk és a marxizmus kérdésének nagyon komplex összefüggésére, ezért csak néhány illusztrációt hozok fel arra, hogy Marx nézeteivel vitatkozó cikkek, tanulmányok egész sora napvilágot látott a Korunk első három évében, de olyan, amiből a Marx által kifejtett társadalmi, gazdasági törvényszerűséget beépíthette volna az olvasó saját belső világnézetébe, alig akad.

3 A lap kultúrakoncepciója azonban jobb volt Dienes alatt is. A Korunk indulásának éve általában kedvezett azoknak az íróknak, kritikusoknak, publicistáknak, akik kulturális feladataikat szorosan össze akarták kötni a társadalom előremozdításával. Dienes László érezte azt,hogy a Nyugat s más baloldali polgári lapok elvesztik vonzóerejüket, ha továbbra is a „tiszta" irodalomra, művészetre esküsznek. Nem akarta követni azonban annak a néhány magyar nyelvű proletkultos lapnak sem az irányát, melyek szektaszerűen elszigetelődtek, mert meg volt győződve, hogy szélesebb írógárdára s főleg közéleti érdeklődésű, társadalomtudományokban is járatos munkatársakra van szüksége. 1926-ban a Korunk Kolozsvárott igényes és haladó programot tűzött ki, amelyet várhatóan a legszélesebb értelemben vett baloldal meg is értett, holott az elvek és módszerek valóban túl általánosak3 Sombart, Werner: A jövő gazdasági élete — 1926; Keresztury Sándor: A szlávok a háború után — 1926; Jászl Oszkár: A dem/okrácai krízise. A fasizmus és a bolsevizmus között — 1927.