Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - K. Nagy Magda: A Korunk és a munkásmozgalom

mokban teljesen polgárinak, a Gaál Gábor alatti időszakot pedig kommunistának tekinteni. Véleményem szerint, más volt a lap célja 1926—28-ban: egy táborba összefogni a haladó értelmiséget. Más kérdés, hogy megrostálatlanul kerültek be a lapba elvek, nézetek, s így a kommunista baloldal távol tartotta magát. Dienes előtt a húszas évek közepén csak a szociológiában, s a szocialisztikus szemléletben is élenjáró Huszadik Század lebeghetett példaképül. Esetleg a közgazdasági, világpolitikai s kulturális kérdésekkel is foglalkozó szocialista orgánum, a Szocializmus. A húszas évek végére azonban nemzetközileg is felnövőben volt egy olyan kommunista ihletésű publicisztika, melynek írói, szerkesztői mind többet foglalkoztak a negyedik rend elvi-elméleti kérdéseivel, tudatformálásának jelentőségével, így a munkásirodalommal, munkáskultúrával. Dienes a lap programjának kialakításában nem a munkásság, hanem elsősorban a baloldali értelmiség megnyerésére számított, s munkásmozgalmi kérdéseket így az első évfolyam számai alig érintették. A szerkesztő Beköszöntője ezt híven tükrözi. 1926-ban olyan munkatársakat vár a szerkesztőség, akik a „problematikussá lett világban" némi rendet csinálnának, vagy legalább a problémák okait, következményeit „bármily kis fénnyel" megvilágítanák. Számol tehát a Beköszöntő azzal, hogy világnézetileg sokféle lesz az írógárda. Dienes mégis e sokhúrúságtól várja, hogy az „új akarását és a régi tagadását" harmóniába hozza s ezzel „új életerős kultúra" bontakozhassék ki. Korunk lelki krízise Dienes szerint megnyilatkozik mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális szférában. Felhívja tehát olvasói figyelmét arra, ne lepődjenek meg, ha „nem ritkán különböző felfogású, sőt egymással ellentétes világnézetek ismertetésével találkozik a lap hasábjain". Szerinte egy folyóirattól nem is lehet egységes világfelfogást követelni, mert az bizonyos egyoldalúságot hozna létre. Valami „belső világnézeti egység" mégis adva lesz szerinte: tudniillik olyan „matériát" nyújt a lap, melyből „felépítheti" az olvasó önmaga is a „belső világnézeti egységet". Az első két évben a Korunk a sok ideológiai zűrzavar ellenére, a baloldali erők toborzásának feladatát jól hajtja végre. 1926-ban ugyanis, mikor a lap terve és programja készült, a különböző emigrációkban szétszórtan élő írók publicisták, megvert seregek utóvédjei éppúgy műhely nélkül, politikai fórum nélkül tengődtek, mint az anyaországban föld alá szorítottak, vagy a Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia magyar lakosságának szóvivői, a társadalmi, kulturális fejlődést áhító literátorai. Az a tény, hogy megjelenési lehetőséget kapott a polgári radikális baloldal, hogy közléseik, értesüléseik, filo-