Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - K. Nagy Magda: A Korunk és a munkásmozgalom

lett volna. Dienes és egy Bodó nevű fiatal kommunista s néhány elvtárs pedig a szerkesztőség tagjai. Leírja azt is Dienes, hogy a lap papírpanamába került. Egy csomó román előkelőség is benne volt a visszaélésben, így azt elsimították, de meghiúsult a lapszerkesztés is. Bölöniné — akinek összeköttetése volt román körökkel — alig tudta megmenteni Dienest és feleségét a Romániából való kitoloncolástól. Így azok Kolozsvárra telepedtek át. Közvetve ez a füstbement lapterv is bizonyítja, hogy Dienesnek a továbbiakban a realitásokat sokkal jobban számba kellett vennie, így például a KMP tagja sem maradhatott, mikor a Korunk folyóiratot 1926 elején létrehozta és amelynek a legalitását hosszú évekre biztosítva akarta látni. Dienes számolt a Jász Dezsőék szerkesztette lapok állandó elkobzásával, amik a címcserék ellenére bekövetkeztek — Munkás, Proletár, Robot, Szabadság, Előre, Jövő —, kitapasztalta, hogy a Világosság például — amely szintén Bukarestben jelent meg 1924-ben Kahána Mózes szerkesztésében — hiába akart a kommunista párt legális orgánuma lenni, marxista frazeológiája miatt csak egy számot ért meg. Egy dolog viszont eleinte megkönnyítette a magyar nyelvű baloldali lapok megjelenését — természetesen, ha nem kommunista programmal léptek fel —, az ugyanis, amiről Nagy István olyan hitelesen írt életrajzi regényében, hogy a román reakció és a sziguranca nem bánta, ha a magyarországi politika, a horthysta ellenforradalmi rendszer ellen éles kritikát gyakorol egy-egy orgánum. Bezzeg nem ezt tette akkor, ha internacionalista szellemet tapasztalt, s még gyűlölködőbb volt az olyan körökkel, amelyek a RKP és KMP közötti együttműködést egyengették. Dienes hivatkozik is visszaemlékezésében arra, hogy sohasem tudta, a Korunk-ban meddig mehet el, hol a tűrési határ. Sok elvtársa gyakran tett szemrehányást amiatt — írja —, hogy „megalkudott" s nem nyíltan kommunista cikkeket közölt lapjában, ö arra hivatkozik, hogy a Korunk szintén a rövidéletű folyóiratok közé tartozott volna, ha nyílt kommunista propagandát használ s ha elveszti a magyarországi, csehszlovákiai, romániai baloldali polgárság és szociáldemokrata körök előtt a tekintélyét. Ezt az álláspontját 1929-ben Bécsben például Haraszti Sándornak szóban hosszasan kifejtette. Elmondta például, hogy Gaál Gábornak, az új szerkesztőnek is azzal adta át a lapot, ne tegye ki meggondolatlanul az elkobzás veszélyének. S mint a lap bizonyítja, az új szerkesztő mesterien tudta folytatni szerkesztőtársának munkáját jobb körülmények között. Szokás a Korunk jellegét a Dienes által szerkesztett évfolya-