Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

szetnek, a korszerű formaalkotásnak (annak a konstruktív téralakítóés világszemléletnek, amely akkoriban bontakozott ki), egyúttal mentes volt az egyoldalúságoktól és képes volt azt is látni, hogy a funkcionalista szemlélet mögött miképpen jelenik meg a gépiesség, a beszűkülés, miképpen vesznek el a horizontok, hogy tehát a tárgyiasság, a tények légiója mögött hol vész el a realizmus, amely az ember érzelmeit, vágyait, eszméit érzékletesen kifejezni képes. Kállai Korunk-béli írásaiban már az első években megjelenik ez a gondolat, amely az egész korszak legjelentősebb esztétikai fogalma kimunkálása felé mutat. Lukács Györgynek az egyik német lapból átvett írása a l'art pour l'art és a proletárirodalom ellentétét elemezve a tendencirodalom ellen protestálva tájékozódik a realizmus felé. (Fy: L'art pour Vart és proletár költészet — 1926 július). A húszas-harmincas évek fordulóján ez a tájékozódás, irodalomszemléleti érlelődés vezet el ahhoz a nyitányhoz, amely a kezdetek után (mint ezekről a fentiekben szóltunk) kibontakoztatta azt az ideológiai-esztétikai teljesítményt, amelyet majd a Korunk érett korszaka képvisel. Dienes László alapos kultúrhistóriai műveltséggel rendelkezett, Gaál Gábor mély filozófiai felkészültséggel szerkesztette a Korunk-at, ezért is voltak képesek arra, hogy a korból származó valamennyi produktív művészi, irodalmi impulzust érzékenyen felfogják és beleáramoltassák a folyóiratba. Nem spekulatív úton jutottak el irodalomszemléleti doktrínákhoz, ezért lüktet az életesség a Korunk hasábjain, s ezért oly életszerű és természetes marxista érlelődésük. E fejlődésmenet néhány kezdeti mozzanatát említettük csak ezúttal, de talán ebből is látható, hogy mennyire vérükké vált a dialektikus szemlélet; mily érzékenyen fogadtak be új jelenségeket és mennyire képesek voltak egyidejűleg a meghaladott szint kritikájára. Azt hiszem, itt rejlik a titka a Korunk eredményeinek; ebben található fel a ,,modell"-értéke, amely nem kevesebbet bizonyított, mint azt, hogy a korszerű, autentikus szocialista irodalom és az azt kísérő mozgó esztétika, a kritika, az irodalomszemlélet nem a redukált, szektás „proletár" alapzaton, hanem a kritikailag elsajátított teljes, progresszív emberi kultúrát magába szervesítő szocialista bázison nőhet fel igazán.