Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Szabolcsi Miklós: Zárszó gyanánt

útkeresésének, Önvizsgálatának, szereptudatának különféle változatai tekintetében ma is nyitott a vita . . . Ezek elemi közhelyek, — de vannak történelmi időpontok, és úgy érzem, a mai az, amikor ezeket nem árt ismét és ismét elmondani, tudatosítani, szembenézni velük. Ezeket a kérdéseket nem szabad morális, hanem csak társadalmi, gazdasági és politikai kategóriákkal megítélni. Ha abszolutizáljuk a magyar értelmiségi mozgalmak és író-képviselőik igazát, akkor eljutunk a teljesen bűntelen magyar nép és a kívülről bujtogató marxisták dichotomiájához. Egy harmadik kérdésre, ami ma fölmerült, nagyon röviden szeretnék csak utalni. Mindazok a problémák, amelyeket Belia György fölvetett, a továbbiakban részletes megvilágítást igényelnek. Ezzel a kérdéssel összefügg a romániai szociáldemokrata párt, a kommunista párt és a két világháború közti vezető gárdájuk nemzeti összetétele. Ez a kérdés egyik kulcsa annak is, hogy az RKP milyen irányba tudta befolyásolni az embereket. Hozzátartozik ehhez, hogy a két világháború közt a megnagyobbodott Románia a parasztságból nevelt föl egy új értelmiséget és egy új, úgynevezett hivatalnok-középosztályt, éspedig sokban greko-othodox misztikára épített „nemzeti" szellemben, jobboldali irányban; tehát amikor mi itt a román problémákhoz nyúlunk, akkor a román párt- és társadalomtörténet és a román történelem sok nagyon nehéz kérdését kellene tisztán látnunk. Még ennél is tágabb távlatot nyitottak történész kollégáink, Lackó, Csatári, Huszár Tibor avval, amit itt az alapvető kelet-közép-európai párttörténeti problémákról mondtak, azaz a nemzeti és a társadalmi egymásba átcsapó feszültségéről. Csatári Dániel rendkívül plasztikusan ábrázolta azt, hogyan fordul át ellenkezőjébe egy viszony, milyen mély ellentmondások lehetségesek. Ezeknek a kérdéseknek további kutatása történészek, irodalomtörténészek, párttörténészek összefogásával fontos lenne. Két megjegyzéssel szeretném befejezni. Az egyik: számomra izgalmas és megvilágító volt Zoltai Dénes előadása, amely lényegében azt mutatta meg, hogy a Korunk esztétikai kategóriarendszere minden látszólagos merevsége vagy kezdeti tapogatózása ellenére, összefüggésben a nemzetközi marxista esztétika Lukács György nevével jelezhető vonulatával — hogyan fejlődik a realizmus, mint módszer felismerése, a valóság totalitásának megragadása mint eszmény irányába. Csak egy kérdést fűznék hozzá: Lukács Györgyé mellett nem kellene-e a francia indításra gondolnunk, — arra, amit a franciák újrealizmusnak neveznek, amely párhuzamos is, és ellentétes 22. 50-éves a Korunk 337