Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Szabolcsi Miklós: Zárszó gyanánt

is a lukácsi vonallal. Nem egyetlen dichotómiában látnám a marxista esztétika fejlődését világszerte a két világháború között, hanem talán egy, Brecht, Aragon és az 1935-ös kultúra-kongresszus alkalmából kibontakozó „újrealizmus"-koncepciót, egy ezzel párhuzamos de néha ellentétes Lukács-koncepciót és egy emelett futó, hol erősebben, hol halványabban érvényesülő régi rappos szektás maradványkoncepciót. A másik megjegyzés: a mi kultúrpolitikánkban sokat szoktunk beszélni kontinuitásról és diszkontinuitásról. Az új Korunk, az 1957-es Korunk kontinuus folytatása a régi Korunk-nak, és szakítás is azzal. Folytatása a régi Korunk-nak sok jóban, s folytatása néhány vitathatóbb irányban ; szakítás hibáival, és néha szakítás olyan erényekkel is, amelyekkel talán kár volt szakítani. Nem akarom most az új Korunk problémáját, kritikáját felvetni; megtermékenyítő, fontos szellemi fórum számunkra is. Jó lenne, ha a kontinuitás és diszkontinuitás dialektikája, az egyetértésben és vitában való kölcsönös megtermékenyítő együttműködés válna uralkodóvá az új Korunk-hoz való viszonyunkban is. Hadd fejezzem be azzal: annak ellenére, hogy azok az elvtársaink, barátaink, kutatótársaink, akik a Korunk történetével Romániában foglalkoznak, ma nem voltak köztünk ezen a munkamegbeszélésen, úgy érzem, hogy munkáikat, eredményeiket fel tudtuk használni, és talán a magunk munkájával is hozzájárulunk — az ő eredményeik gazdagításához. És végül engedjék meg, hogy megköszönjem a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a vendéglátást, a szervezést és mindnyájuknak a kitartást. A munkaülést, amelyet a Korunk megjelenésének ötvenedik évfordulóján tartottunk, bezárom. •