Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Vadas József: A kor képzőművészete a Korunkban

ettől kezdve az akkor már Budapesten élő Kállai Ernő is mint a harmincas évek legjelentősebb magyar festőjéről ír róla (Művészet és magyarság — 1939). Dési Huber legfontosabb tanulmányai a Korunk hasábjain hasábjain jelentek meg; s a kritikai elismerés sem késik. Antal János kissé türelmetlen kritikáját egyértelmű dicséret követi. „Derkovits óta Barcsay és Dési Huber... az új, dinamikus realizmusnak a legkiválóbb művelői" — írta 1938-ban az a Kállai Ernő, aki Kassák, a Bauhaus és az avantgárdé köréből érkezett a szocialista művészet táborába. Az új realizmus pártolása nem jelentette az avantgárdé hagyományok feladását. A Korunk nem a félhivatalos „római iskola", nem is a polgári indítású Gresham-kör, hanem a szocialista eszmeiség nevében lépett túl az avantgarde-on. Ezért bírálta (értékeiről is meg-megfeledkezve) a posztimpresszionizmust akkor, amikor a baloldali avantgarde-ot mindvégig szövetségesnek tekintette. „Poézis ez is — írja Derkovits művészetéről 1937-ben Dési Huber István —, de költészetét nem a valóság álombamerítésével, hanem sorsszerűségének kihangsúlyozásával éri el a művész. Bernáthnál a festői élmény csak látomány, Derkovitsnál látomás s egy osztály küldetését fejezi ki." A Korunk osztálytartalmú művészet mellett szállt síkra, de nem engedett az esztétikumból. A fő figyelem a magyar művészetre irányult, de Gaál Gáborék figyelmét nem kerülte el a romániai és a csehszlovákiai haladó képzőművészet. Katz Lászlóról és Gy. Szabó Béláról Korvin Sándor írt 1933-ban kritikát. ítéleteit — a Leon Alexról írt 1935-ös cikk minősítésével egyetemben — nagyjában és egészében ma is helytállónak érezzük. Jordáky Lajos ugyan kétségbevonta,

8 hogy Korvinnak igaza lett volna, mikor Gy. Szabó Bélát ..népbarátnak" minősítette, azzal, hogy metszeteiből hiányzik a kritikai hang. De ha Korvin elismerő bírálatát Dési Huber 1937-es egyértelműen elmarasztaló cikkének hangnemével (Az erdélyi képzőművészek budapesti kiállításának margójára) összehasonlítjuk, akkor már Korvin aligha szorul védelemre. Több írás foglalkozik a csehszlovákiai magyarok munkásságával.'' A festő Lőrincz Gyula, akit Kovács Károly méltat, a társadalmi háttér és a művészeti teljesítmény kapcsolatát boncolgatja; a sarlós Hornyánszky István a szlovenszkói magyar szocialista építészek törekvéseit ismerteti. A romániai művészetről két tanulmány is értekezik.

10 A nemzetközi ki8 Jordáky Lajos: A szocialista irodalom útján. Bp. 1973. 253. 1. Kovács Károly: Lőrincz Gyula — 1935: Lőrincz Gyula: A szlovenszkói magyar képzőművészet társadalmi háttere — 1937; Hornyánszky István: Építészet és társadalom — 1932. '0 Aurel Ciupe: Az ó-romániai és az erdélyi képzőművészet — 1929; M. Paraschivescu: Művészet és irodalom a mai Romániában — 1936.