Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Vadas József: A kor képzőművészete a Korunkban
ŰJ PANTHEON FELÉ Ezzel a címmel írt tanulmányt a Korunk 1926-os évfolyamába Ligeti Pál a modern építészetről. Az avantgárdé festészeti irányzatok egy új Pantheon jövetelét készítik elő, a festészet hulláma után most építészeti korszak következik — fejtegette; ha nem is mindig meggyőző érvekkel, de cáfolhatatlan tények birtokában. Mert ezt az építészeti korszakot már a század első évtizedében olyan nagyságok üdvözölték, mint Fülep Lajos vagy Lukács György. Már akkor világos volt, hogy új architektúra születik, s hogy ez az új architektúra törvényszerűen új helyet ad majd minden olyan képzőművészeti műfajnak, amely az épület függvénye. Hét évvel a Bauhaus megindulása után legfeljebb az tekinthető egyoldalúságnak, hogy Ligeti Pál a képzőművészet hagyományos ágainak halálát jövendöli. Rímelve arra a Kassákra, aki 1926-ban, a konstruktivizmus bűvöletében minden korszerű művészetet építészetnek tekint: ,,Nem könnyű kezű cizellálok, hanem nyughatatlan feltalálók és vassal, cementtel és üveggel dolgozó építőmesterek vagyunk." (Éljünk a mi időnkben) Természetesen a Korunk nem mondhatott le a társadalomépícő embert ábrázoló művészetről. Hiszen a környezet átalakítása nem helyettesítheti sem a társadalmi forradalmat, sem a tudat átformálását. De a lap nem mondott le az új építészetről és a tárgyalkotásról sem. Gaál Gáborék tudták, hogy az új életformához új környezetre lesz szükség, s hogy ezt a teret a szocialista ipar tervezőművészeinek kell majd megformálniuk. Ezért nem tették magukévá Genthon Istvánnak az 1926-os évfolyam ötödik számában írott véleményét az orosz Tatlin gépművészetéről. Pontosabban: a híres III. Internacionálétoronyról, amelyben a Dési Huber által is bírált Gresham-kör leendő ideológusa szerint: „a tizenkilencedik század determinista materializmusának igéit" találjuk. Sőt, fokozott figyelemmel kísérték a modern iparművészet szinte minden kísérletét. Publikációk sora tanúsítja ezt a törekvést. A magyarországi Forgó Pál a közösségi higiénia szerepéről írt hosszas értekezést a folyóirat egyik első számában; az erdélyi Bleyer György az építészeti tér általános sajátosságait fejtegeti elméleti szinten, a jugoszláviai Déznai Viktor az építészet akkor még utópiának tetsző jövőjéről értekezett. 6 Tanúsítva, hogy a Korunk tág értelmezést adott az építészet fogalmának. Igaz, olvashatunk a lapban majdnemhogy szakmai kérdésekről is. Ami ma központi programja a szocialista (i Forgó Pál: Kollektív higiéné — 1927; Bleyer György: Az építészeti tér — 1938; Déznai Viktor: Földalatti városépítészet — 1939; Déznai Viktor: Az urbanizált •falu — 1939; Durus: Gyárszerű házépítés — 1929.
